Idézetek a boldogságról

Nincs az az orvosság, amely meggyógyítaná azt, amit a boldogság nem tud meggyógyítani.

Az öröm emléke többé már nem öröm; a fájdalom emléke továbbra is fájdalom.

The memory of joy is no longer joy; the memory of pain is pain still.

Más ismert fordításban: A boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom.

Hiszem, hogy egymást szeretve, egymást megértve, könnyebb lesz élni, s bármi sors állna is elénkbe, a boldogságot el fogjuk érni.

Mondhatnánk azt, hogy mi valami mást értünk boldogságon, mint amit az ért rajta, aki megteremtett minket, és azért nem találjuk igazán a helyünket ebben a világban, ezért nem illünk össze a világgal, ezért vagyunk, csúnya idegen szót használva, inkompatibilisek a világgal.

Annyiszor játszottam a boldogot, most végre boldog lehetnék, nyugtalanul figyelem magamat, vajon mi hiányzik még, (…) s a boldogot csak játszani lehet, és az élethez ennyi is elég, az üdvözült angyali boldogságot nem ismerik, csak a hülyék.

Attól még, hogy orvos vagy, beteg is lehetsz. Attól még, hogy bíró vagy, bűnös is lehetsz. Attól még, hogy ember vagy, boldog is lehetsz.

Minél több emberrel ismerkedem meg, annál boldogabb vagyok. Az ember a legnyomorultabb ismeretség révén is tanul, gyarapszik, s többre értékeli a tulajdon boldogságát.

Az igazi boldogság az, amikor észre sem vesszük; olyan, mint az egészség, a tiszta víz, a szép táj, a nevető csecsemő, egy szelíd, jó szándékú mosoly… A boldogság: természetes.

Már tudta, hogy nincs egyetlen nagy, hatalmas Boldogság, csak kicsi boldogságok vannak, egy nagy ház apró téglái, és csak ezeket a téglákat vehetjük kézbe, csak ezek lehetnek a mieink, a nagy ház – ha ugyan valóban létezik? – soha nem tartozhat senkihez.

Hallott már valaki kövér nőket beszélgetni? El se lehet képzelni bármi más látványosságot, amelyből így áradna az egészséges vidámság. Senki se tud úgy nevetni, mint ahogy két kövér nő nevet. És utoljára se tud úgy nevetni, mert ők ketten sohasem hagyják abba. Ha kettőnél több kövér nő beszélget, az ember arra gondol, hogy a jó egészség titka a testek tömegében és sűrűségében rejlik. Még az is megfordul az ember fejében, hogy nem zsír, hanem törökméz szorongatja a szívüket. Mindig az az érzésem, hogy harminc évvel fiatalabbak a koruknál, és vigyázniuk kell, nehogy a föld vonzóereje hirtelen elengedje őket. Ez volna netán a gömbök metafizikája?

A boldogság titka nem az, hogy még többet szerezzünk, hanem az, hogy örüljünk annak, amink van, és hogy kitöltsük életünk üres kereteit ahelyett, hogy azokat tovább tágítanánk.

A boldogság nem olyasmi, amit tapasztalsz, hanem olyasmi, amire emlékszel.

Nagyon kevés kell ahhoz, hogy boldoggá tegyenek minket, de ahhoz, hogy azok is maradjunk, több kell, mint amennyi a mennyben és a földön csak megtalálható.

A boldogság titka a jó egészség és a rossz memória.

Happiness is good health and a bad memory.

Lehetünk szerelemesek boldogság nélkül és boldogok szerelem nélkül. Az volna az igazi csoda, ha úgy lennénk szerelmesek, hogy egyúttal boldognak is éreznénk magunkat.