Búcsúzással kapcsolatos idézetek

Olyan hamar visszajövök, hogy nem is lesz időd hiányolni. Vigyázz a szívemre – itt hagytam nálad!

Menj és feledj! Szívem beéri azzal, hogy megsirat és sohasem feled.

Úgy vártam én minden szavad, de ajkad néma maradt, és láttam, te is úgy fájlalod, hogy nincs mit mondanod; A búcsú könnyű volt neked, a bánat nekem maradt, mert úgy, ahogy én szerettelek, szeretni nem szabad.

Törvényen kívül és belül

Nem tudták, szegények, mit mondjanak, mit tegyenek, hogy ebben az utolsó, legutolsó pillanatban kimutassák rettenetes nagy szeretetüket. Mert ott van az emberi szívben a szeretet, csak megmutatni nehéz. Hiszen mindig másat kell csinálni s nem azt mutogatni.

Forrás: Rózsa Sándor a lovát ugratja

Midőn a roncsolt anyagon diadalmas lelked megállt; S megnézve bátran a halált, hittel, reménnyel gazdagon indult nem földi utakon, egy volt közös, szent vigaszunk A LÉLEK ÉL: találkozunk!

Juliska sírkövére

Vedd még e csókot, édesem! Mostan megyek, elbúcsúzom, és ez legyen a búcsúszóm: Igazat mondtál énnekem, bús álom az én életem…

A hűvös kezekért, a fénylő szemekért a sok-sok mosolyért, köszönet mindenért. […] Ha egyszer visszatérsz és veled jön a fény, majd újra nevetünk, boldogan te meg én. Volt sok szép örömöm, mégiscsak köszönöm.

Nem tudok nem gondolni rád
Szövegíró: Halmágyi Sándor

Van, amikor egy emberi kapcsolat ideje lejárt. Barátok ezt értik, és csalódás nélkül tudják tudomásul venni, hogy ezentúl csak ritkán vagy sohasem látják egymást. Ez a szabadság nagy-nagy ajándéka, hogy még csak rossz érzésünk sem marad a válás után – hálásan gondolunk vissza egymásra.

Az ember akkor megy el, amikor már nincs reá szükség. Addig nem. (…) És reám már nincsen többé szükség.

Ahogy az arcát megláttam, megdöbbentem – annyira elgyötört, majdhogynem fájdalmas volt, és olyan hihetetlenül vad és gyönyörű, hogy megint fellobbant bennem a vágy, hogy megérintsem. A búcsúszavak a torkomon akadtak.

Hiányozni fogsz. Tudom, azt hiszed, sosem figyelek rád, és nem is szeretlek, mert folyton azt mondod, hogy ezt ne csináljam, azt ne csináljam. De jobb volna, ha mondanád, és én legföljebb nem szívesen hallgatnám, mint hogy itt se légy, és sose mondj semmit.

Egész életemben emlékezni fogok rád, és te is emlékezni fogsz rám. Akárcsak az alkonyatra, az ablakot verő esőre és mindarra, ami mindig a miénk marad, mert soha nem birtokolhatjuk.

Féltem, hogy kínszenvedés vár rám a sötétben és ez nem tartott vissza. De ha a fény és az öröm veszélyét ismertem volna, soha el nem jövök. Ez a búcsú a legmélyebb seb, amit életemben elszenvedtem.

Forrás: A Gyűrűk Ura

Nemsokára búcsút veszünk egymástól, és megígérjük, hogy minél hamarabb találkozunk, de közben meg vagyunk győződve róla, hogy ez az ígéret csak a búcsú percét hivatott megkönnyíteni.

Te (…) magamra hagysz, én pedig örökre ott maradok. Jövő tavasszal majd megint arra vágysz, hogy itt legyek veled ebben a házban. És ha visszaemlékezel erre a napra, rájössz, hogy boldog voltál.