Bűnnel kapcsolatos idézetek

Bűnnel kapcsolatos idézetek gyűjteménye. Böngészd kedvedre az oldalakon található, bűnről szóló idézeteket és bölcs gondolatokat!

Régi dal, unott dal, de csak daloljuk, amíg mindenki meg nem tanulja. (…) Micsoda ésszel kormányozzák ezt a szerencsétlen országot? Miért bolondítanak itt bennünket s miért nem mondják meg nyíltan, hogy szántszándékkal nyomorítják el itt mindenkinek az életét, aki nem mágnás, püspök, ispán, inas, kerítő vagy kokott? Mit csináljon a tanítónő, akinek csak diplomája van, de reménye sincs már? Mit csináljon az állástalan tanár, jogász, műhelyetlen iparos s annyi más szomorú elbolondítottja ennek az országnak? Nagy fölfordulás lesz ebből, ha ebben az országban minden meg nem változik.

Forrás: részlet a Tanítónők című prózai művéből (Budapesti Napló 1907. szeptember 3.)

–

Az egyetlen különbség egy szent és egy bűnös között, hogy a szenteknek múltjuk, a bűnösnek jövőjük van.

The only difference between the saint and the sinner is that every saint has a past and every sinner has a future.

–

A vas berozsdásodik, ha nem használják. Az állóvíz elveszíti tisztaságát, és megfagy a hidegben. Ugyanígy veszi el a tétlenség az elme erejét. Ezért a lehetőségeink határáig kell hajtanunk magunkat. Minden, ami ennél kevesebb, bűn Isten és az ember ellen egyaránt.

Iron rusts from disuse; stagnant water loses its purity and in cold weather becomes frozen; even so does inaction sap the vigor of the mind. So we must stretch ourselves to the very limits of human possibility. Anything less is a sin against both God and man.

–

Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra, s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg, befonták életét vad kényszerképzetek. Oly korban éltem én e földön, mikor besúgni érdem volt s a gyilkos, az áruló, a rabló volt a hős, – s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest, már azt is gyűlölték, akár a pestisest. Oly korban éltem én e földön, mikor ki szót emelt, az bújhatott, s rághatta szégyenében ökleit, – az ország megvadult s egy rémes végzeten vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.

Forrás: részlet a Töredék című versből (1944. május 19.)

–

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és miképp, de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, és csecsszopók, akikben megnő az értelem, világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva, míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja, s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Forrás: részlet a Nem tudhatom… című versből

–

Nem szeretek senkit sem a gyöngéje után megítélni. A kíváncsiságot sem tartom bűnnek. Lehet, hogy hamar megöregszik általa az ember, legalábbis emellett szól az a körülmény, hogy igen sok hölgy aránylag fiatalon állandóan kozmetikushoz jár, de semmi esetre sem bűn. A kíváncsiságnak azonban van egy torzszülött ikertestvére, csúnya fattyúhajtása: a hallgatózás. A hallgatózó embert megvetem. Valahányszor hallgatóztam, lelki konfliktusom volt utána. Higgyék el, hogy van abban valami, ami orgyilkosságra emlékeztet, midőn hallószervünkkel hátulról ledöfjük egy másik ember titkát.

Forrás: A szőke ciklon

–