Idézetek a csalódásról

Miért van rá szó, ha nem is létezik a csoda?

Aki nem elégedett azzal, amije van, nem lenne elégedett azzal sem, amire vágyakozik.

He who is not contented with what he has, would not be contented with what he would like to have.

A szív összetörik, ha a reménység langyos áradata már nagyon is eltöltötte, és utána a rideg valóság ront rá!

Forrás: Monte Cristo grófja

Azt tartják: nem a nyelv, de a szem mond igazat. Én hittem ezt, s hitemnek gyümölcse kárhozat. Hittem szemének, amely azt mondá, hogy szeret… Szégyelld magad, szégyelld, te könnyenhívő gyerek! Most már egyéb nincs hátra, mint őt felejteni. Ki innen, ki szívemből, emlékem kincsei!

Forrás: Részlet a De miért is gondolok rá?… című versből

Egyszerre elegem lett mindenből. Az egész világból és az összes emberből, a tétlen életemből, ami csak húz le mélybe és nincs erőm megállítani.

Régebben azt gondoltam, hogy az a legrosszabb dolog az életben, hogy végül egyedül maradunk. De nem. A legrosszabb dolog az életben az, hogy végül azokkal az emberek vagy, akikkel egyedül érzed magad.

I used to think the worst thing in life is to end up all alone. It’s not. The worst thing in life is to end up with people who make you feel all alone.

Tenyeremre tettem a lelkem: Nézd meg, milyen szép százlátó üveg! De Ő gyémántokat szedett elő, mert Ő az embert sose érti meg.

Tenyeremre tettem… című vers

Nem kellenek a megálmodott álmok, új kínok, titkok, vágyak vizén járok, röpülj, hajóm, nem kellenek a megálmodott álmok. Én nem leszek a szürkék hegedőse, hajtson szentlélek vagy a korcsma gőze: Röpülj, hajóm, én nem leszek a szürkék hegedőse.

Forrás: Részlet az Új Vizeken járok című versből

Megint a rossz útra léptem. Száz közül megismerem. Megint a szívemre hallgatok, mikor csődöt mond az eszem. Milyen egy átkozott nyár volt. Ilyenből egy is elég.

Forrás: részlet Az igazi nevem című dalból

Minden boldogságomat megzavarta a lelkem legmélyén örökké mozgó nyugtalanság érzete: hogy én is csak olyan vagyok, mint a mesebeli ember, aki a szivárványt fogta meg, és hogy (…) bármilyen közel is van látszólag, a valóságban mégis örökké elérhetetlen.

A nagy árnyék

Oly sok idő megy el formaságra, az embernek nincsen is élettere. Mint ez a gondolat a szótagszámba, napjaidba, lám, nem férek bele.

Részlet a Vers a szerelemről és a matematikáról című versből

Ha baj ér bennünket, rögtön akad egy barát, aki kész megmártani szívünkben a tőrt, s még azt kívánja, hogy csodáljuk meg a markolatát.

Goriot apó

Csendben nézem ezt az egyre torzabb világot. A hiénákat, a hitvány keselyűket. Az esendőket, a paráználkodókat. A kesergőket. Bolond voltam, mikor álmaimról meséltem. Ellopják vagy összetörik őket. Vagy ellopják és utána törik össze.

Gipsz égbolt

Az életemet elhibáztam, rossz szögletet mértem falán, törölhetetlen drága vásznam terhes színekkel mázolám: emlékből raktam össze rőzsét, múltból máglyát jövőm alá, s tegnap tüzére holnap hősét, magamat dobtam égni rá. Ah, mennyi szépre, mennyi jóra lett volna bennem késve mersz! De hasztalan töpreng az óra, ha ihletet nem ád a perc. Az órák és évek kövéből nehéz kriptát emeltem én: az évek falának tövéből nem költ föl többet több remény.

Részlet Az életemet elhibáztam című versből

Mert az a hit, nem olyan nagy hit, mint aki volt és a szívem valami újért sikolt.

Részlet a Strófák május elsejére című versből