Idézetek a csókról

Csókkal kapcsolatos idézetek gyűjteménye. Böngészd kedvedre az oldalakon található csókról szóló idézeteket és bölcs gondolatokat!

Szent test-kelyhed nyisd ki a Holdnak, hadd ámuljon el csodaverten s amíg mi összetapadunk, minden kis bokrot zengjen át nászmuzsika a forró kertben. Kis virágok súgjanak össze: Ez volt itt a csóknak Lázárja, holott csók-úrnak született, méltó csókokat nem kapott, most aztán csókol utoljára.

Forrás: részlet a Halálvirág: A csók című versből

–

Mért szaladsz, te szépek éke, összefut a két út vége, aki bölcs, az tudja jól. Majd szeretsz? Én most szeretlek, most vagy itt, hát most ölelj meg, a jövő sötét világ. Késlekedsz még? Jöjj csak szépen, most csókolj meg Százszorszépem, gyorsan száll az ifjúság.

Trip no further, pretty sweeting; Journeys end in lovers meeting, Every wise man’s son doth know. What is love? ’tis not hereafter; Present mirth hath present laughter; What’s to come is still unsure: In delay there lies no plenty; Then come kiss me, sweet and twenty, Youth’s a stuff will not endure.

Forrás: részlet a Carpe Diem című versből (Radnóti Miklós fordítása), a vers szerepel a szerző Vízkereszt, vagy amit akartok (Twelfth Night or What You Will) című művében.

–

Égő agyam alatt a mélyben a szívem zakatolt az éjben. A vérem titokzatos árja hajtotta bennem muzsikára a vágyakat, forgatva resten. …Ó, mennyi álom, fény meg isten dalolt és lüktetett át rajtam! És közben száraz lett az ajkam, forró és száraz, mint az este, s a megváltás csókját kereste… Futottam, félaléltra váltan, amíg a csókot megtaláltam, az első nyirkos, hűvös ajkat az első bús férfi-nyugalmat, az első csöndes, árva szennyet, s könnyes szemem fölött a mennyet.

Forrás: részlet az Amíg a csókot megtaláltam című versből

–

Roskadjunk le a Sors előtt két gyáva, koldus csókmívelők. Mindegy, kik küldték, kik adták, nem ért a csókunk egy fabatkát. Több voltunk, jaj, tán kevesebb, mint a hajrás, kis szerelmesek. Túl vánkoson, leplen, ingen sírva láttuk meg: ez se Minden. Be búsak vagyunk, be nagyok, csókokban élő csóktalanok, a Végtelent hogy szeretjük: Sírunk, csókolunk, s újra kezdjük.

Csókokban élő csóktalanok

–

S a legforróbb csókból szület meg a legszebb, legnagyobb ige, mely hódítóan csap belé a végtelenbe, semmibe. S a leglanyhább csókból fakadt ki a szürkeség, a régi mása: Nincs vad párzás, nincs tüzes csók ma s nincs a világnak messiása. Úgy van talán: szép a világ s jó, mi vagyunk satnyák, betegek, jégfagyos csókokban fogantunk s a fagy a lelkünk vette meg. Szent kéj a csók és szent az élet, a párzás végtelen sora s átok a csók, átok az élet, ha nincs a csóknak mámora.

A csókok átka

–