Idézetek az elfogadásról

Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.

Forrás: Párbeszéd a boldogságról

Aminek kezdete van, véget is ér egyszer. Békélj meg ezzel, s minden jóra fordul.

A legnagyobb szeretet, megtanulni szeretni önmagad.

Learning to love yourself, is the greatest love all.

Az a legelviselhetetlenebb, hogy még az elviselhetetlent is el kell viselni.

Forrás: Mérgezett hajtűk

Amikor szeretsz valakit, olyannak szereted, amilyen, és nem olyannak, amilyennek szeretnéd, hogy legyen.

When you love someone, you love the person as they are, and not as you’d like them to be.

A legbonyolultabb dolgot is elmagyarázhatjuk egy nehéz felfogásúnak, ha még nem alkotott semmilyen fogalmat róla, de a legegyszerűbb fogalmat sem tudjuk érthetővé tenni a legintelligensebb embernek sem, ha csökönyösen meg van róla győződve, hogy már mindent tud róla.

The most difficult subjects can be explained to the most slow-witted man if he has not formed any idea of them already. But the simplest thing cannot be made clear to the most intelligent man if he is firmly persuaded that he knows already.

Minden halál jóvátehetetlen, de mégiscsak egyszer következik be. Megrázza az embert, de csak egyetlenegyszer! Aztán a legkevésbé sem észrevehető eltolódásokkal, apránként, apródonként a múltba tolódik. És fokozatosan megszabadulsz a bánatodtól.

Forrás: A pokol tornáca

Ha élni akarsz, egy dolgot meg kell tanulnod: fogadd el a dolgokat úgy, ahogy vannak, és fogadd el önmagad úgy, ahogy vagy.

Forrás: Túl az elme határain

A boldogság elengedhetetlen része, hogy nélkülözzünk bizonyos dolgokat, melyeket akarunk.

Ott nincsenek csodák, hol szívem megfosztják a legszebb álmoktól! És vigasz nincs sehol, de a világ most így egész! Fogadd el, ennyit érsz! Ha bárki most néz, egy más embert lát, és a lány, aki félt, már nincs többé! Nincs többé!

Forrás: részlet az Abigél című musical – Nincsenek csodák című dalából

Szövegíró: Miklós Tibor

Különbözni jó. Szóval ne akarj megfelelni. Ne ülj csendben, és ne akarj más lenni, mint ami vagy. Ha valaki azt mondja neked, hogy más vagy, mosolyogj emelt fővel, és légy büszke.

Sohasem féltem a haláltól. A halál valami olyasmi, amit mindig is próbáltam megérteni.

Aki elfogadja a rosszat és nem tesz ellene semmit, az ugyanúgy részt vesz benne, mint az, aki segít elkövetni.

A halál mindannyiunkra rámosolyog; minden, amit tehetünk az, hogy visszamosolygunk.

Death smiles at us all; all we can do is smile back.

Néha le kell mondanod valamiről, amit nagyon szeretnél, mert azoknak, akiket szeretsz, így a jó.

A kettes lakosztály