Idézetek az elmúlt szerelemről

A szív összetörik, de megtörve él tovább.

The heart will break, yet brokenly live on.

Más fordításban: “Az emberszív ilyen: törten is él tovább.”

Természetesen sok hibám van, ha benned kevés a szeretet.

Válni kell. Kolonc koloncot nem visel, önvédelemből hagylak el s fel nem cseréllek senkivel. Válni kell. Én nem hiszek – te nem hiszel, a szív nem nézi, mit cipel, csak éppen már nem bírja el.

Forrás: részlet az Utószó egy szerelemhez című versből

Átnézel rajtam, mint az üvegen, átnézek rajtad – s vérzik a szemem.

Forrás: Törvényen kívül és belül

Minden volt szeretőnek adni kellene egy második esélyt, de valaki mással!

All discarded lovers should be given a second chance, but with somebody else.

Nem akartál meghallgatni míg a fényes nap sütött most már látod meghallgathatsz mert leszállt a sűrű köd.

Forrás: részlet a Nem akartál meghallgatni… című versből

Nőt véglegesen meghódítani sohase lehet, sőt az ember akkor veszti el végleg a nőt, amikor hódító vágya már nem lát több föladatot maga előtt. Amikor először nem talál többé meghódítani való új területeket szerelme tárgyában, – már le is mondott róla. Nem véletlen, hogy a szakítás jelszava: – „Elég volt”! Nem azért szakítanak, mert nem találták meg egymásban, amit kerestek, hanem mert nagyonis megtalálták.

Forrás: Szerelmesek kalauza

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál emlékeimből lassan, elfakult arcképed a szívemben, elmosódott a vállaidnak íve, elsuhant a hangod és én nem mentem utánad az élet egyre mélyebb erdejében. Ma már nyugodtan ejtem a neved ki, ma már nem reszketek tekintetedre, ma már tudom, hogy egy voltál a sokból, hogy ifjúság bolondság, ó de mégis ne hidd szívem, hogy ez hiába volt és, hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!

Forrás: részlet az Anna örök című versből

A tisztánlátás az élet olyan ajándéka, amely gyakran megkésve érkezik.

Az emlék átsüt testeden, és minden perccel nő az emlék; Hagyj el! Hisz ez a szerelem, ha nem leszek, Tiéd a nemrég. Most őszi eső mossa arcom, s a pillanat, mely elhagyott, mint messze láng, vagy mint az arcod új, tünde fénnyel felragyog.

Forrás: részlet Az emlék című versből

Gyere, s valld be, hogy nem szeretsz, úgy elhiszem, hogy rég szerettél. S ha érzem már, hogy elmehetsz, majd megtudom, hogy itt lehettél. Enyém leszel: enyém a kincsem, mihelyt kezem közül kifolyt. Valószínű, hogy semmi sincsen, és csakis az van, ami volt. Valószínű, hogy nem vagyunk, s valahol messze régen éltünk.

Forrás: részlet Az emlék című versből

Nem szeretsz, nem szeretlek, és ez még csak a kezdet. Ellenségnek éppen megteszed. Nem szeretsz, nem szeretlek, de valamit elmondok neked: ha követsz, a rémálmod leszek. Ismertél milyen vagyok, hallottál nevetni. Utoljára láttál engem igazán szeretni.

Forrás: részlet a Nem szeretsz című dalból

Az ágy közös még, de az agy már nem, ha jobbra mennék, te arra nem. Már más érdekel, már mást néznék, már máshogy érzek, már másképp, rég, Pedig nem hibáztunk, csak valahogy elmúlt, egymás mellett, valami elmúlt.

Máshogy néztél rám

A csend tükör, s hiába nézem, nélküled nem látom már önmagam. Szép szomorúságod érett, egészen tökéletes lett és hiánytalan. Ne hagyj magamra, félek attól, mi véled együtt élve múlt már, s még jobban attól, ami jönne tenélküled, ha másfelé indulnál. Egyszerre kétfelől rohan rám a büntető idő, a véled átsírt győzelem, s a nélküled rideg jövő.

Részlet a Te vagy című versből

Te csak repülj, repülj tovább is, repülj egy hosszú életen, ne ismerd meg azt a fájdalmat, melyet szereztél énnekem… De – talán – majd egyszer csalódva fel fog zokogni jégszíved s meg fogod bánni, nagyon bánni, hogy jégre vittél engemet!…

Részlet a Jégpályán című versből