Emberekkel kapcsolatos idézetek

A nők okosak. Látszólag ugyan magukat vélik prédának, de valójában mindegyik vadász. A nők rögtön felismerik a férfiak gyenge pontját és szembesítik őket azzal, majd meghozzák az ítéletüket. Mi pedig már csak a büntetésünket tudjuk meg.

Amikor szeretnek minket a nők, mindent megbocsátanak nekünk, még vétkeinket is; amikor nem szeretnek minket, semmit sem bocsátanak meg nekünk, még erényeinket sem.

When women love us, they forgive us everything, even our crimes; when they do not love us, they give us credit for nothing, not even our virtues.

Miért keresnék távoli csodákat? Hiszen, hogy élek, maga is csoda! Csodálatos, hogy volt idő: nem éltem, csodálni ezt meg nem szűnök soha. Csoda, hogy látok, hallok és beszélek, csoda, hogy érzek és gondolkodom, képzeletemben képek szárnyasodnak, s betűhálómmal őket elfogom.

Minden kis elszállott percet bánok, amelyben nem fogtalak átkarolva.

Aki boldogságát túlságosan függővé teszi értelmétől, aki szüntelenül vizsgálatnak veti alá, aki elrontja örömét azzal, hogy a kákán is csomót keres, és csakis ínyenc gyönyöröket fogad el, az előbb-utóbb semmiben sem leli többé örömét. Olyan ember, aki addig-addig kártoltatja a derékalját, amíg annyira meg nem apad, hogy végül is a puszta deszkán alszik.

Ha a nők szerelmesek lesznek szerda délután 14 óra 11 perckor, ebben az esetben 14 óra 12 perckor fog bennük fölmerülni az aggodalom, hogy megmarad-e nekik, akit megszerettek.

Amíg mindenki a tetkókra és a halefekre figyel, addig legalább rólam nem tud meg semmi lényegeset.

Ez volt az a pont, mikor elért a világ végére – és lépett még egyet.

Amikor gyermeked azt látja rajtad, hogy belülről sugárzol, boldog vagy, örülsz az életnek, az életednek, akkor ne aggódj, érezni fogja, hogy beszélhet az érzéseiről, problémáiról veled, mert tudja, hogy benned nem ellenséget, hanem társat lát.

A hím és a férfi között akkora különbség van, mint a szén és gyémánt között!

Ne alkudozzunk a sorssal, amikor kedvező alkalmat kínál nekünk.

Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják. De miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz, s mindig kétséges.

Tényleg, mintha valaki meghalt volna – én magam. Mert nem csak a legigazibb igaz szerelmet veszítettem el – ami önmagában is elég hozzá, hogy valaki belepusztuljon, de ráadásul elveszítettem a jövőmet, a családomat – azt az életet, amit választottam.

Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét. Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik.

A jóságról

A gyermekek kezdetben szeretik a szüleiket. Amikor felnőnek, ítélkeznek felettük. Néha megbocsátanak nekik.