Az esti csöndben, mikor az ember csak a homályos ablakot látja, mely mögött lassan-lassan álomba merül a természet, a külső világ, mikor csak idegen kutyák rekedt ugatását és idegenek harmonikájának gyönge nyöszörgését hallja, nehéz másra gondolnia, mint távoli, meghitt fészkére. Aki már volt zarándokúton, akit a szükség, a kényszer vagy a sors szeszélye elszakított otthonától, övéitől, az tudja, milyen hosszú és fárasztó szokott lenni a csöndes falusi est idegen tájakon.
Hiányérzettel kapcsolatos idézetek
Hiányérzettel kapcsolatos idézetek gyűjteménye. Böngészd kedvedre az oldalakon található, hiányról szóló idézeteket és bölcs gondolatokat!
Messze, messze mentél, hogy megmutasd, mily mélyen bennem élsz, hogy egy hatalmas és bús szerelemnél érezzem, hogy az életem egész!
Forrás: részlet az Áldott e bánat… című versből
A teljes élet a családos élet: a fészek. Akinek nincs családja, csak fél életet él: mindholtáig hiányzik neki valami.
A távollét olyan a szerelemnek, mint a szél a tűznek: a kicsit eloltja, a nagyot még nagyobbra lobbantja.
A tegnap szigete
Azt úgy sem tudod elérni, hogy olyan helyre menjek, ahol te nem vagy! – mondtam. – Az nekem a pokol lenne.
Etess, nézd – éhezem. Takarj be – fázom. Ostoba vagyok – foglalkozz velem. Hiányod átjár, mint huzat a házon.
Gyermekké tettél
A karrier csodálatos dolog, de nem tudsz hozzá bújni egy hideg éjszakán.
A career is wonderful, but you can’t curl up with it on a cold night.
De hiszen mi vagyunk a szél… Összegyűjti és emlékben tartja mindnyájunk hangját, aztán fecseg-susog a lombok közt meg a réten.
Egy napon felébredtem, és észrevettem, hogy hiányzik. Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod a kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van az életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami.
Forrás: Az igazi
Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem.
Levéltöredék barátnémhoz
Nékem nincs még szeretőm, nem adott a Teremtőm. Elmegyek hát keresni, szeretnék már szeretni.
Hull a levél…
Azóta szüntelen őt látom mindenhol. Meredten nézek a távolba, otthonom kőpokol, szilánkos mennyország. Folyékony, torz tükör szentjánosbogarak fényében tündököl.
Most múlik pontosan
Oh! Kedvesem, hol s merre jársz már? Oh! Jöszte, hallgass: híved itt vár, mély s magas hangon dalol. Ne kóborolj, szép ledérke: szeretőké a nap vége, okos ember tudja jól.
Néha csak azért kell egyedül lennünk, hogy hiányozzon számunkra valaki, és ismét szerelmesek lehessünk belé.
Jajj… de te nem lehetsz máshol, hiszen nélküled egészen elvesznék. Kinek szólnék egy olyan bizonyos holnapon, amikor épp nem vagyok elég erős, vagy elég bátor? És kitől kérnék tanácsot, amikor nem tudnám, hogy merre tovább?