Idézetek a hűtlenségről

A pasik mindig megcsalnak: így vannak összerakva.

Fogad, miből hiányzik egy darab, romoljon, vásson el, ha mást harap. A percben, ahogy másra néz nevetve, hályog boruljon mind a két szemedre. Ha másnak domborul ki zsenge halma, fonnyadjon el a melled, mint az alma. Nyálad, ha szádra másik száj tapad, apadjon el, mint eltévedt patak. Nyíló öled, ha mást szorítsz karodba, korhadjon el, mint férges fának odva. A szíved, mint megszáradt perec, törjön ketté, ha véle mást szeretsz.

Szívdesszert: Átok

Ha őszinte vagy, megláthatod, hogy a másik hűségének semmi köze a te érzéseidhez. Semmi! A te érzéseid belőled fakadnak! Ha szereted a férfit, akkor szereted, és kész. Ha azonban az érzéseidet bizonyos feltételekhez kötöd – például, hogy viszontszeressen, vagy, hogy ne érintsen meg más nőt -, akkor te már nem a párodat szereted. Csak az elvárásaidat, csak az egód feltételeit.

Mindig reménytelen volt a szerelmem, mindig hívtak a nagy, a kék hegyek, mindig csillaghonvágy égett szívemben, mindig hűtlen voltam, mindig beteg, mindig kellettek eléretlen rózsák, örök talányok, édes szomorúság.

Forrás: részlet a Mindig… című versből

Gyakran inkább ragaszkodunk egy asszonyhoz a hűtlenség miatt, amit iránta elkövetünk, s nem a hűségért, amivel irántunk van.

Sok-sok dalt zengtem, de hiába: az asszony a másé! Énekek éneke volt. Sárba esett rongy lett.

A férfi, ha megcsalják, áldozattá válik, ahol a nő a hóhér. Míg ha egy nőt csalnak meg, ő ugyanúgy bűnösnek érzi magát.

Ha mást szeret! Az a legrosszabb! Azt nem lehet kibírni. Az elviselhetetlen. Az befejezett kín, mint a halál. Nincs kiengesztelés! Mert mást szeretni nem bűn, tehát megbocsáthatatlan.

Forrás: Vanek úr Párizsban

A hűségesek csak a hétköznapi oldalát ismerik a szeretetnek; a hűtlenek ismerik a szeretet tragédiáit.

Those who are faithful know only the trivial side of love; it is the faithless who know love`s tragedies.

Forrás: Dorian Gray arcképe

Gyönyörű gyerekeim vannak. Hál’ Istennek a feleségem megcsalt.

Aki évekkel férje halála után képes ismét szerelmi botrányba bonyolódni, annak talán már évekkel korábban is olyan volt a természete.

Egy nőt el lehet dobni, mint egy gyufaskatulyát, mert valaki szenvedélyes, mert ilyen a természete, mert nem tudja egy nőhöz kötni magát, vagy mert magasra tör, mert eszköz számára minden és mindenki. Meg tudom érteni… Aljasság, de van benne valami emberi. De eldobni valakit szórakozottságból, ez több, mint aljasság. Erre nincs bocsánat, mert embertelen.

Forrás: Eszter hagyatéka

Ha egy férj megcsalja a feleségét, de mondjuk nem annyira, hogy el is akarja hagyni, ott maradna mellette, de az asszonynak fáj, nagyon fáj, mert megsérül a női önérzete. (…) Ha ilyenkor “csak” a nő sérül meg benne, helyre lehet hozni, ha nehezen is. Mert bár első indulatában elítél a megsebzett nő, mégis fölmenthet a benne élő bölcs Ember, aki tudja, hogy a nemi vágyakon túl létezik egy mélyebb szövetség közöttetek, amely nem sérült meg. Ha azonban az Ember sérül meg, akkor nincs tovább. Akkor nincs miről beszélni, mert ez a biztos jele annak, hogy hiányzik a férfi-nő vonzalomnál mélyebb, valódi szeretet.

A megcsalás mögött több ok is állhat. Az egyik az, hogy a férfi nem tud felnézni a nőre hiteles nőként. A másik ok az, hogy a pasinak valójában férfiként önbizalomhiánya van, és azt hiszi, hogy ő attól férfi, ha minél több virágra száll.

Forrás: A férfi című könyv

A lány, akiben jobban bízott, mint saját magában, aki több volt számára a világ minden egyéb dolgainál, a lány másnak adta a kezét. (…) Valahol minden összeomlott akkor. Hogy hol omlott össze és mi volt az, azt nem tudta. Annyit érzett csupán, hogy sok-sok erős, láthatatlan kötél elszakadt, és összeomlott valami láthatatlan, hatalmas dolog, és magával rántotta a napot az égről, a csillagokat, a holdat, a fákat, mindent, mindent.