Nagyon szép kis

Nagyon szép kis társaság volt. Egyik léhább, mint a másik. Átgondolok minden órát a keserű búcsúzásig… Mennyi kacaj, mennyi tréfa hangzott el a kis szobában. (…) Hajh, gyerekek, jó barátok, oda szívem reménysége. Tudom jól: a szép napoknak mindörökre vége, vége… A baráti kedves körből el kell szállnom, messze szállnom, mi marad a drága múltból? – Fájó szív és kínos álom…

Forrás: Részlet a Hajh, gyerekek!… című versből