Éj vagyok, te csillag

Éj vagyok, te csillag, fényes és hideg, én setét a bútól s vágy miatt beteg. Általad homályom fájva összereng, míg fölötte arcod istensége leng. Szép sugáraidtól el nem alhatom, mégis éber kínnal hozzád álmodom;

Forrás: Részlet az Éj és csillag című versből