Az emlék átsüt
Az emlék átsüt testeden, és minden perccel nő az emlék; Hagyj el! Hisz ez a szerelem, ha nem leszek, Tiéd a nemrég. Most őszi eső mossa arcom, s a pillanat, mely elhagyott, mint messze láng, vagy mint az arcod új, tünde fénnyel felragyog.
Forrás: részlet Az emlék című versből