Hogy lehetséges, hogy

Hogy lehetséges, hogy két év után sem tudom elfelejteni? Nem bírok már folyton rá gondolni, elemezgetni minden jelenetünket, megfontolni minden lehetőséget, próbálok menekülni előle, hozzászokni a helyzethez, könyvet írni, jógázni, jótékonykodni, látogatóba járni a barátaimhoz, nőket elcsábítani, vacsorákra járni, moziba járni. (…) De bárhogy küzdök ellene, mindig (…) győz, minden csatát megnyer, mindig jelen van, mindig eszembe juttatja, hogy “milyen jó lenne, ha itt lenne velem”.