Édes barátaim, olyan ez éppen

Édes barátaim, olyan ez éppen, mint az az ember ottan a mesében. Az élet egyszer csak őrája ondolt, mi meg mesélni kezdtünk róla: “Hol volt…”, majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt, s mi ezt meséljük róla sírva: “Nem volt… ” Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra, mint önmagának dermedt-néma szobra. Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer. Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.