Karodba bújnék, de hazudok

Karodba bújnék, de hazudok, és nem teszem, szavakat súgnék, de hagyom, hogy a csend takarja szívem. Úgy érzem, hogy sohasem volt, ami van, s nem lesz ezután, de ezt rejtem, mert nem is hiszem még talán, hogy ez jár, csoda vár ránk.

Hamu és gyémánt