Mikor a földet hó megeste

Mikor a földet hó megeste, dal s mese közt karácsonyeste vígan telék. Dió meg alma, más se kellett, szegénynek is, óh, erre tellett! Volt asztalán. Karácsonyfák nem ragyogtak bár, angyalok akkor is voltak már… De voltak ám! Hallom már, angyal szárnya lebben, szívem, mint régen, meg-megrebben, itt vagy közel. Itt vagy közel, óh, szép karácsony, rajtad csüng lelkem semmi máson.

Forrás: részlet a Jövel, jövel! című versből