Hogy fájt, mikor csúfoltak

Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak és sokszor jobb lett volna lenni rossznak, mert álom a bűn és álom a jóság, de minden álomnál több a valóság, hogy itt vagyok már és még itt vagyok s tanuskodom a napról, hogy ragyog. Én isten nem vagyok s nem egy világ, se északfény, se áloévirág. Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél, mégis a legtöbb: ember, aki él, mindenkinek rokona, ismerőse, mindenkinek utódja, őse.

Nem mondhatom el senkinek – Előszó című vers (részlet)