Rohanjunk, míg vágyunk nem lohad
Rohanjunk, míg vágyunk nem lohad, kocsinkon függöny, a szívünk könnyben, míg emberek közt száguld a vonat s kiszállunk majd egy csodálatos tájon, hol semmi sincs, csak illat és meleg: Fölszikkasztjuk a könnyeinket s megengeded, hogy szeresselek…
A könnyek asszonya – IV.