Rég megszokott illatra várva

Rég megszokott illatra várva, gyámoltalan, fáradt vagyok. Elbújtam, senki sem láthat. Elképzelem, a napfény rám ragyog, de most fúj a szél, hangod messze jár. Kinek mondjam el, mennyire félek a változástól, tényleg mennyire fáj? Most kicsit meghalok, magányomban elsüllyedve, megvadulva érted ordítok.

Forrás: részlet a Ha nem maradt más című dalból