Az életemet elhibáztam

Az életemet elhibáztam, rossz szögletet mértem falán, törölhetetlen drága vásznam terhes színekkel mázolám: emlékből raktam össze rőzsét, múltból máglyát jövőm alá, s tegnap tüzére holnap hősét, magamat dobtam égni rá. Ah, mennyi szépre, mennyi jóra lett volna bennem késve mersz! De hasztalan töpreng az óra, ha ihletet nem ád a perc. Az órák és évek kövéből nehéz kriptát emeltem én: az évek falának tövéből nem költ föl többet több remény.

Részlet Az életemet elhibáztam című versből