Mikor a legforróbban

Mikor a legforróbban élek, legjobban gyilkolom magam, s a legéltetőbb szenvedélyek átölelnek halálosan. Mert nincs határa semminek, a van, a nincs fojtva ölelik egymást; ha dobban a szíved, mindig meg is hal egy kicsit. A van, a nincs két végű hinta, és lengő hinta minden itt: – ez mélybe dönt, szállni tanítva, az zuhantat, míg felröpít. Ha öröm hív – már vár a kín, – a hinta egyre fel le száll, ha égben vagy, lenn pokol int, s ha mélyben – fentről fénysugár.

Részlet a Százezer út című versből