Összes idézet



Te vagy a virágok virága, madárdal, tavasz és felleg. Csak messziről áhítlak vágyva, tudom, sohse ölellek. Mégis, – ha nézlek, nem bánok madárt, lepkéket. Hogyha meglátlak, felejtem a tavaszt, a fákat, a virágot, földet, eget: És nem irigylem a boldog isteneket.

Szerelemdal









S a legforróbb csókból szület meg a legszebb, legnagyobb ige, mely hódítóan csap belé a végtelenbe, semmibe. S a leglanyhább csókból fakadt ki a szürkeség, a régi mása: Nincs vad párzás, nincs tüzes csók ma s nincs a világnak messiása. Úgy van talán: szép a világ s jó, mi vagyunk satnyák, betegek, jégfagyos csókokban fogantunk s a fagy a lelkünk vette meg. Szent kéj a csók és szent az élet, a párzás végtelen sora s átok a csók, átok az élet, ha nincs a csóknak mámora.

A csókok átka