Elfojtott dühömet ne lássa más, csak a falak őrizzék titkomat, mert bennem őrült láng ragyog, én idelenn idegen vagyok.
Idelenn idegen
Elfojtott dühömet ne lássa más, csak a falak őrizzék titkomat, mert bennem őrült láng ragyog, én idelenn idegen vagyok.
Idelenn idegen
Szeretőm vagy, engem a világ így szeret. Várod azt, hogy megérintselek, mert remegni vágysz és ellentmondani, de a tested szerelmet készül vallani. Azt akarod, hogy figyeljek terád. Magányom ködét így fúrja át pillantásod: az a pillanat, amikor észrevetted, hogy megálmodtalak.
Mire vagy jó?
Kiváltságból arrogancia lesz. Az arrogancia pedig az igazságtalanság melegágya. Ebből csíráznak ki a romlás magjai.
Tégy, ahogy jónak látod, úgyis megbánod, bárhogyan cselekszel.
Hogy egy nagy dolgot valóra váltsunk, először is tudni kell nagy dologról álmodni, másodszor is pedig állhatatosságot kell kifejleszteni magunkban, hogy a kudarcok láttán se rendüljön meg az álmainkba vetett hitünk.
Forrás: Ott fenn a hegyen
Éjszakánként azon gondolkodom, hogy milyen csodálatos dolog az örökbefogadás. Az ember elutazik valahová, és családra lel.
Megszülni és felnevelni, létrehozni és nem kívánni, megalkotni és nem birtokolni, hatalmaskodás nélkül vezetni: ezt kell a legnagyobb jónak nevezni.
Ha meg akarjuk érteni az ember lényegét, mindenekelőtt a múltjával kell tisztában lennünk.
Az időben minden megmarad, de olyan színtelen lesz, mint azok a nagyon régi fényképek, melyeket még fémlemezre rögzítettek. A fény, az idő lemossa a lemezről a vonások éles és jellegzetes árnyalatait. Forgatni kell a képet, s a világítás bizonyos fénytörése szükséges hozzá, hogy a vak fémlemezen megismerjük azt, kinek arcvonásait egyszer magába szívta a tükörlap. Így halványodik el az időben minden emberi emlék. De egy napon fény hull valahonnan, s akkor megint látunk egy arcot.
Forrás: A gyertyák csonkig égnek
Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tőled. Mert a hova te mégy, oda megyek, és a hol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem. A hol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. Úgy tegyen velem az Úr akármit, hogy csak a halál választ el engem tőled.
Ruth könyve 1,16-17 – Károli Gáspár fordítása
Az emberek futnak a boldogságért, s nem tudják, mikor veszítik el.
A hétről
Nagyváradi Napló, 1901. június 2.
Összecsendül a pohár barátságos megszokott csendüléssel. A sötétveres bor olyanná festi az emberek arcát. Víg, lármás muzsika tölti be a füstös kocsmaszobát, jókedvűen köszönt be Szilveszter. És eljön a gyors öreg esztendőről esztendőre. Mindig egyformán vén, és minden jöttekor meghal egy esztendő. És a hosszú esztendősorral együtt vénülünk mi is, míg egyszer olyan fehérek nem leszünk, mint az öreg szilveszter apó.
Szilveszter
Szabadság 1901. január 1.
A nemiség természetes dolog, és én híven követem a természetet…
Minél jobban behódol az ember a szépségnek, annál távolabbra kerül a jóságtól.
Ha a világ hátat fordít neked, fordíts te is hátat a világnak!