Valakit, valamit szeretni kell. Istent, szülőföldet, hazát. Kinek lelkében nincsen szeretet: Az élete csak pusztaság. Valakit, valamit szeretni kell. Nyíló virágot, kék eget. Minden koldusnál százszor koldusabb, ki senkit, semmit nem szeret.
Részelt A szeretetről című versből
A nagyság irigységet vet, az irigység gyűlöletet teremt, a gyűlölet hazugságot szül.
Hiszek benne, hogy úgy fogom szemlélni ezt az új évet, mintha a következő 365 nap most peregne le először a szemem előtt – meglepetéssel és csodával fogom nézni a körülöttem lévőket, örömmel fedezve fel, hogy mellettem vannak, s megosztozunk a szeretet nevű valamin, amiről ugyan sokat beszélünk, de kevésbé értjük.
Ballag már az esztendő, vissza-visszanézve, nyomában az öccse jő, vígan fütyörészve. […] Lépegetnek szótlanul s mikor éjfél eljő, férfiasan kezet fog Múlttal a Jövendő.
Ballag már
A sír csak üres doboz. Akit szeretek, él az emlékezetemben, egy széthajtogatott zsebkendőből felszálló illatban, egy hangsúlyban, mely váratlanul eszembe jut, és egy hosszú percre belefeledkezem, míg lehajtom a fejem.
A tomb is only an empty box. The one I love exists entirely in my memory, in a handkerchief that`s still scented when I unfold it, in an intonation that I suddenly remember and listen to for a whole long moment, my head bent.
Emlékezés
Ha vége van, akkor egyszerűen szólj, hogy vége, és kész. Vagy, hogy most már el akarsz menni. Nem kell az ajtót bevágnod magad után. Csöndesen is becsukhatod.
Ellenállhatatlan erők
A szeretet nem akkor nyilvánul meg szívedben, amikor melletted van, akit szeretsz, hanem akkor, amikor azt hiszed, elvesztetted.
Ha a házasság célja a család, akkor az, aki azt akarja, hogy sok felesége vagy férje legyen, talán sok élvezetre tesz szert, de semmi esetre sem lesz családja.
Háború és béke
Amerre nézek, lelki sérülteket látok. Mindenki nyavalyog, mert eldobták, elhagyták, kifosztották. De mind újrakezdi. Megpróbálja ismét. Mert hihetetlen, hogy ezen a tetves bolygón ne lehessen legalább néha-néha boldognak lenni.
Halálnak halálával
A barátot a legnagyobb jó közé soroljuk, a barát hiányát és a magányt pedig a legkeservesebb dolognak tartjuk.
Viselkedésünk minden gyakorlati szempontból véletlenszerűnek tekinthető. Azaz megjósolhatatlan, alkalomszerű, körülírhatatlan, előreláthatatlan és szabálytalan. Ezzel a feltételezéssel csak egyetlen baj van. Hogy alapvetően téves.
Száz mérföld nem nagy távolság, kivéve annak az embernek, aki a szeretteitől van távol.
Ha elveszítünk valakit, gyászolunk. De csak magunk miatt tesszük, mert hiányzik nekünk.
Az emberek könnyebben bocsátanak meg annak, aki téved, mint annak, akinek igaza van.
Az tesz igazán erőssé, hogy képes vagy ilyen fájdalmat érezni.