Összes idézet




Nincs emberi kapcsolat, mely megrendítőbb, mélyebb lenne, mint a barátság. A szerelmesek, igen, még a szülők és gyermekek kapcsolatában is mennyi az önzés és hiúság! Csak a barát nem önző; máskülönben nem barát. Nincs titkosabb és nemesebb ajándék az életben, mint a szűkszavú, megértő, türelmes és áldozatkész barátság. S nincs ritkább… A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat, a legnagyobb emberi próba és szerep.

Forrás: Füves könyv


Szeretek úgy tenni, mintha egyedül lennék. Teljesen egyedül. Mondjuk a világvége vagy egy pestisjárvány után. Mindegy. Lényeg, hogy nincs senki, aki előtt meg kellene játszanom magam, aki elől el kellene rejtenem, hogy ki is vagyok valójában. Ez olyan felszabadító lenne.



Indul a küszöbről az Út: ha nem vigyázok, elszelel; Felkötöm én is a sarut, gyerünk utána, menni kell, utak találkozása vár, futok, a lábam bizsereg – csak ott lehetnék végre már! Aztán hová? Ki mondja meg?

Forrás: A Gyűrűk Ura





Eddig mindig azt mondtam, hogy nem érdekel, ha nem törődsz velem, hogy az a sok fájdalom, amit okoztál, már kioltott bennem minden érzést irántad. De tegnap óta tudom, hogy ez nem így van. Őrülten szeretlek, és tudom, hogy szeretsz, és azt is tudom, hogy nem tudod kimutatni, csak ha melletted vagyok. De messze élünk egymástól, ez így nem mehet tovább. Én hiába akarlak szeretni téged, ha te nem hagyod. Fáj, hogy így kell vége lennie. Mindenáron be akartam bizonyítani, hogy a mi szerelmünk más, és hogy te is más vagy, mint a többi férfi. De te nem hagyod. Nem tudok mit tenni, nem tudok várni, nem akarok szenvedni, és legfőképp nem akarok felejteni.





Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak és sokszor jobb lett volna lenni rossznak, mert álom a bűn és álom a jóság, de minden álomnál több a valóság, hogy itt vagyok már és még itt vagyok s tanuskodom a napról, hogy ragyog. Én isten nem vagyok s nem egy világ, se északfény, se áloévirág. Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél, mégis a legtöbb: ember, aki él, mindenkinek rokona, ismerőse, mindenkinek utódja, őse.

Nem mondhatom el senkinek – Előszó című vers (részlet)