A megértés hozzásegít az elfogadáshoz, az elfogadás pedig a gyógyulás feltétele.
Összes idézet
Midőn a roncsolt anyagon diadalmas lelked megállt; S megnézve bátran a halált, hittel, reménnyel gazdagon indult nem földi utakon, egy volt közös, szent vigaszunk A LÉLEK ÉL: találkozunk!
Juliska sírkövére
Állandóan pozitívnak lenni annyi, mint mellőzni mindent, ami fontos, szent, vagy értékes.
Mindazok közül, amiket elvesztettem, az eszemet hiányolom a legjobban.
Meggyőződésem, hogy a Bibliát egyre szebbnek találjuk, mentől jobban megértjük, azaz mentől jobban belátjuk és meglátjuk, hogy minden szavának, amelyet általánosan fogunk föl és különösen magunkra alkalmazunk, hely és kor szerint sajátos, közvetlenül egyéni vonatkozása volt.
Oly embert ismerni, kivel a távolság és a kimondatlan gondolatok ellenére is úgy érzed, megértitek egymást – e földet ez virágoskertté változtatja.
Az emberek azt hiszik, hogy a szerelem valami szép dolog, pedig a sátán csapdája. De én érted még a sátánnal is megküzdök.
Útra is szükség van, és célra is. Egyik sem teljes a másik nélkül. Igen, a cél, és az úton felfedezett sok kis apróság együtt jelentik az életet.
Ha életünknek megvan a “miértje”, akkor majdnem minden “hogyanját” el tudjuk viselni.
Hinni akarom, hogy erősnek és boldognak kell lennünk, mert csak így segíthetünk az embereken a bajban. Aki csak vonszolja az életét, és összeroppan a súlya alatt: senkin nem segíthet.
Ma már tudom, az álom mindig szebb, mint a valóság. És az elképzelt boldogság mindig teljesebb, mint a keserves nyikorgással létrehozott “realitás”, mert abba mindig belejön valami zavaró.
A kétségbeesett elhatározásnál sokkal többet ér a nyugodt, higgadt megfontolás.
Ha két rokonlélek egymásra találva feltárja belsejét, sorsuk el van döntve.
Sohasem vallottam neki szerelmet szavakkal, de ha a pillantások beszélni tudnak, a sült bolond is kitalálhatta, hogy fülig szerelmes vagyok. Végre megértett és viszonozta pillantásomat – minden pillantások legédesebbikével. Mit tettem azonban én? Szégyenkezve vallom be, hogy fagyosan magamba húzódtam, mint egy csiga. Minden pillantására hidegebb lettem, és beljebb húzódtam csigaházamba, úgyhogy szegény kis ártatlan maga sem tudta végül, nem káprázott-e a szeme, és mert képzelt tévedése zavarba ejtette, igyekezett anyját távozásra rábeszélni. Szeszélyes viselkedésemmel szívtelen kalandor hírébe keveredtem: én tudom csak milyen méltatlanul.
Ha hazudnod kell, nagyot hazudj – szokta mondogatni. – A kis hazugságoknak nincs semmi értelme. A nagy hazugságot jobban elhiszik, mert az ember úgy van felépítve, hogy hinni akar a nagy hazugságokban.