Ha sikeres akarsz lenni a világban, ígérj meg mindent, és ne teljesíts semmit.
Összes idézet
Sose szakítsd félbe az ellenségedet, ha éppen hibát követ el.
Never interrupt your enemy when he is making a mistake.
Nézd, a fénykép álmot rejt egy csók, egy nyár, egy kert… most lángban álló múlt. […] Fogy az idő, bezár egy ajtó -, titok a vér, a könny, a jajszó… Ölel a bűn, a csókja fullaszt, legyen erőd, vagy el sem bújhatsz már.
Ajtók mögött
Várni rád nem nagy áldozat nekem, egy életen át köti a vágy a lelkem. Csak az fogy el, mit együtt végigélhetnénk, és sose leszünk, akik együtt lennénk.
Itt és most
Mikor a harag elapad, emléke mégis megmarad. Csak a töretlen béke jó.
Az, aki mindenhez könnyen és természetesen alkalmazkodik, mert semmihez sem ragaszkodik, és mindenben egyaránt az egyetlen bölcsesség megnyilatkozását látja, aki eléri a teljes kötetlenség állapotát -, az valóban mentes lehet a félelemtől és sérthetetlennek érezheti magát.
Az emberiség túlságosan komolyan veszi magát. Ez a világ eredendő bűne. Ha a barlanglakó tudott volna nevetni, a történelem egészen más lett volna.
Részvétet könnyen kap az ember, az irigységért azonban keményen meg kell dolgozni.
A férfiak gyakran egyetlen éjszakáért nősülnek: az elsőért; csakhogy az elsőt követi a többi, és jönnek a nappalok vég nélkül, és jön az egész élet, ők pedig addigra már réges-régen beleuntak…
Életed útját magad választod. Válassz hát úgy, ha egyszer elindulsz, nincs már visszaút!
A zene az életnek olyan szükséglete, mint a levegő. Sokan csak akkor veszik észre, ha már nagyon hiányzik. Némely ember igen kevéssel beéri, mikor pl. éjszakákon át füstös szobában kártyázik. Mégsem élhet nélküle.
Forrás: Magyarság a zenében
Ej haj gyöngy a nap. Gyöngyfüzér az év: minden nap egy névnap, minden gyöngy egy név.
Most először mondom el, most hinned kell nekem. Legalább te maradj itt velem! Annyi minden változik, s nem biztos semmi sem, legalább te legyél az nekem!
Szerelem első vérig
És valami tiszta csend üdve lebeg odalent. Nyiss utat e szűk csapáson, nyiss a szívig, kalapácsom!
Az esti csöndben, mikor az ember csak a homályos ablakot látja, mely mögött lassan-lassan álomba merül a természet, a külső világ, mikor csak idegen kutyák rekedt ugatását és idegenek harmonikájának gyönge nyöszörgését hallja, nehéz másra gondolnia, mint távoli, meghitt fészkére. Aki már volt zarándokúton, akit a szükség, a kényszer vagy a sors szeszélye elszakított otthonától, övéitől, az tudja, milyen hosszú és fárasztó szokott lenni a csöndes falusi est idegen tájakon.