A férfilogika sohasem tudja legyőzni az asszonyit.
Összes idézet
A boldogtalan ember egoista, dühös, igazságtalan, kegyetlen, és még az ostobánál is kevésbé hajlamos embertársai megértésére. A szerencsétlenség nem fűzi össze, hanem elválasztja egymástól az embereket, még ott is, ahol a hasonló fájdalom összekötő kapocsként szerepelhetne.
Valaki napról napra türelmetlenül figyeli a körtefáját, érik-e már a gyümölcse. Ha megpróbálná erőszakolni e folyamatot, tönkretenné a gyümölcsöt, éppúgy, mint a fát. De ha türelemmel vár, ölébe hull az érett gyümölcs.
Ürítsd ki az elmédet, légy alaktalan, formátlan – mint a víz. Ha vizet öntesz egy pohárba, az pohárrá válik; ha vizet öntesz egy üvegbe, felveszi az üveg alakját. Ha teáskannába öntöd, teáskanna lesz. A víz képes folyni vagy képes zuhataggá válni. Légy maga a víz, barátom.
Ha biciklivel indulsz valahová, nem nyomhatod le mindkét pedált egyszerre, mert felborulsz. Haladni csak úgy lehet, ha az egyik pedált nyomod, a másikat elengeded. Nyomás és elengedés együtt: ez a haladás titka.
A nő szépsége nem az arcápolásból ered, hanem a lelkéből tükröződik: abból a törődésből, amit szerető szívvel ad, és abból a szenvedélyből, amit mutat.
Hallottam egyszer egy meghatározást: “A boldogság: egészség és rövid memória!” Sajnálom, hogy nem tőlem származik, mert nagyon igaz.
I heard a definition once: Happiness is health and a short memory! I wish I’d invented it, because it is very true.
Megvizsgáltam a lelkiismeretemet. Nagyon nyomorultul éreztem magam…, nem jó beismerni a saját kudarcunkat. Valamit nagyon elhibáztam, ha nem tudtalak megtartani.
Lehet, hogy az egész irántad érzett szerelmem nem egyéb rögeszménél… de mert hiszek ebben a rögeszmében, igaz a szerelem. Te vagy az élet szimbóluma, azzá váltál, és amíg te nem vagy az enyém, addig semmi sem az enyém az életből.
Nincs szentebb kötelék a baráti hűségnél. Lélek és nem vér szerinti rokonságot kötni csak az ember képes.
Vannak emberek, akiknek abban telik kedvük, hogy felebarátaikat – rendszerint minden ok nélkül – bemocskolják.
Próbálja csak meg valaki jellemezni a tekintetük ragyogását: azt az olvadékony, bársonyos, édes fényt. Isten tudja, még mi mindent lehetne mondani a tekintetükről: kegyetlen is, lágy is, sőt olykor epedő vagy mint némelyek mondják: kéjes, vagy talán nem is, de ha igen, megejti a szívet, rezgésbe hozza a lelket, mint hegedűhúrt a vonó. Az ember egyszerűen nem talál rá szavakat – az emberi nem fele: az asszony – céda népség, semmi más.
A gyermekeket elsősorban nem az neveli, amit mondanak nekik, hanem az, amit látnak, amiben élnek.
A méret nem minden. A bálna veszélyeztetett, a hangyáknak meg semmi bajuk.
Fáraszt, hogy mégis hiába ömölt fejemre a perc lágy, szirupos árja, a koponyám: kerek, fanyar gyümölcs, magányom mégis csonthéjába zárja. Kemény vagyok és omló por vagyok, nem olvadok és nem köt semmi sem, ketten vagyunk, mikor magam vagyok, a lelkem szikla, testem végtelen.
Forrás: részlet az Alázat című versből