A fának nem fáj, ha letörik a virágát, ó, de az anyai szívet fájdalomból gyúrta a Teremtő!
Összes idézet
Az első tizenkét hónapban járni és beszélni tanítjuk a gyerekeinket, majd a következő tizenkét hónapban azt mondjuk nekik, hogy üljenek le és hallgassanak.
We spend the first 12 months of our children’s lives teaching them to walk and talk and the next 12 months teaching them to sit down and shut up.
Sose feküdj le dühösen! Maradj ébren, és harcolj!
Never go to bed mad. Stay up and fight.
Hadd mondjam el, remény vagy érdek nélkül, csak azért, mert karácsony van (és karácsonykor igazat mondunk). Számomra te vagy a tökéletesség és feldúlt szívem, szeretni fog téged, amíg élsz. Boldog Karácsonyt!
Let me say without hope or agenda just because it’s Christmas (And at Christmas you tell the truth). To me, you are perfect and my wasted heart will love you Until you look like this. Merry Christmas!
Én nem tudom, mi ez, de édes ez, egy pillantásod hogyha megkeres, mint napsugár ha villan a tetőn, holott borongón már az este jön. Én nem tudom, mi ez, de érezem, hogy megszépült megint az életem, szavaid selyme szíven simogat, mint márciusi szél a sírokat! Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, fájása édes, hadd fájjon, hagyom. Ha balgaság, ha tévedés, legyen, ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!
Forrás: részlet a Szerelem? című versből
Szeretnék néha visszajönni még, ha innen majd a föld alá megyek, feledni nem könnyű a föld izét, a csillagot fönn és a felleget. Feledni oly nehéz, hogy volt hazánk, könnyek vizét és a Tisza vizét, költők dalát és esték bánatát: Szeretnék néha visszajönni még. Ó, én senkit se háborítanék, szelíd kísértet volnék én nagyon, csak megnézném, hogy kék-e még az ég és van-e még magyar dal Váradon?
Forrás: részlet a Testamentom (Szeretnék néha visszajönni még) című versből
Mindig reménytelen volt a szerelmem, mindig hívtak a nagy, a kék hegyek, mindig csillaghonvágy égett szívemben, mindig hűtlen voltam, mindig beteg, mindig kellettek eléretlen rózsák, örök talányok, édes szomorúság.
Forrás: részlet a Mindig… című versből
Szeress nagyon, hogyan, tudod Te jól azt, mint Nap havat, amit magába olvaszt.
Keserű nekifohászkodás
Az igaz szerelem hagyja, hogy mindenki a saját útján járjon – mert tudja, hogy ez nem választja szét egymástól a feleket.
Megdöbbentő, milyen hamar elmúlik a bizalmasság egy kapcsolatból, milyen hamar lesz két emberből újra idegen.
Egy esküvő, minden gyenge pontja ellenére az optimizmus egy megnyilatkozása, egy pár merész nyilatkozata, hogy nekik csakazértis sikerülni fog. Minden egyes esküvőben ott van az a bátor elszántság, hogy ez a pár dacolni fog a válási statisztikákkal.
A dolgok világának értékesedésével egyenes arányban nő az emberek világának elértéktelenedése.
Felejteni. Micsoda szó. Iszonyú, vigasztaló és kísérteties! Hát lehet élni felejtés nélkül? Csakhogy ki tud eleget felejteni? Az emlékezés salakja összezúzza a szívet. Igazán csak az lehet szabad, akinek semmije sem maradt már abból, amiért élt.
Boldog vagyok, és szeretném, ha te is boldog lennél. Én tökéletesen boldog vagyok. Veled ébredek, és veled alszom el. Mást én nem tudok. A fejem mint az ezüst, ha magunkra gondolok, máskor meg, mintha hegedű volna. Minden utca velünk van teli, olyan ez, mint a muzsika, közben néha más emberek is beszélnek, meg képek peregnek, mint a filmen, de a muzsika akkor is ott van. Mindig.
Igenis itt kell maradni, meg kell próbálni rendbe rakni a környezetet, ahol élsz, mert ha itt nem sikerül, akkor sehol se. Én ezt fogom tenni. És tudod miért?… Mert szépnek látni könnyű a világot, szarnak talán még könnyebb, de olyannak látni, amilyen valójában, az az igazi feladat.
Forrás: Váróterem