Minden férfi egyforma. Csak az arcuk más, hogy ne keverjük össze őket.
Összes idézet
Szerelem nélkül az élet nem több, mint faragatlan szikla, mely az isteni szobrász lábainál nyugszik a kőfejtőben.
Amikor már az embernek semmije se marad, csak a reménye, az már a tökéletes reménytelenség maga.
Az első dolog, ami leköti figyelmünket, ha egy gyermek szemébe nézünk, az ártatlanság: a csodálatos képtelenség a hazugságra, álarc viselésre és hogy másnak mutassa magát, mint ami. Ebben az értelemben a gyermek pontosan ugyanolyan, mint minden más a Természetben. A kutya az kutya, a rózsa rózsa, a csillag pedig csillag; minden egyszerűen az, ami. Csak a felnőtt ember képes arra, hogy másnak mutassa magát, mint ami.
Lehetsz okos vagy előrelátó, megtervezheted az életed minden lépését, és ha elég erős vagy, sikert sikerre halmozol, de a világ minden okossága és óvatossága sem képes megmenteni a szenvedéstől.
Az óriás kenyere
Léteznek olyan emlékek, amelyek napszállta után alakot öltenek. Figyelnek. Csak arra várnak, hogy beszéljenek róluk. A szavaknak hihetetlen erejük van. Néha elég egy gondolat, és a világ megcsavarodik az ember körül.
Ihatatlan kávé nem létezik, csak akaratgyenge ember!
Rettentően féltem, hogy többé nem lesz alkalmam így együtt lenni vele – soha többé nem beszélgetünk ilyen őszintén, mint most, amikor leomlott a kettőnk közt emelkedő fal.
Köszönöm, hogy elviselted az elviselhetetlent. Hogy valamit teremtettél a semmiből. Hogy üres zsebekből is képes voltál adni. Hogy szerettél bennünket, mikor nem volt bennünk semmi szeretetre méltó. Köszönöm, hogy a lehetetlent is megoldottad egyetlen mosolyoddal. (Még ha az a mosoly néha el is halványult egy kicsit.)
Hallgatom a csendet, amelyet időről időre megszakít a mellettem alvó lélegzetvétele. Megsimogatom a kezét, de vigyázok, hogy ne ébredjen fel. A szavak mellett fontosak a tapintások, simogatások, ölelések, cirógatások.
Forrás: A férfi című könyv
A beszéd a legnagyobb csalás. Önmagunk és mások állandó megcsalása.
A gyerekek hajlamosak az első húsz évben fárasztóan kiborítani, a második húszban lekezelni szüleiket.
Ha bolond is vagyok, legalább kételkedő; és senkitől sem irigylem a maga bizonyosságát.
Az öröm emléke többé már nem öröm; a fájdalom emléke továbbra is fájdalom.
The memory of joy is no longer joy; the memory of pain is pain still.
Más ismert fordításban: A boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom.
A halhatatlanságodhoz semmi közöm nem lesz; elég szerencsétlenek vagyunk már ebben az életben, egy másikon való spekuláció képtelensége nélkül is. Ha a férfiaknak élniük kell, miért halnak meg egyáltalán? És ha meghalnak, miért zavarják meg azt az édes és nyugodt alvást, amely “nem ismer ébredést”?
I will have nothing to do with your immortality; we are miserable enough in this life, without the absurdity of speculating upon another. If men are to live, why die at all? and if they die, why disturb the sweet and sound sleep that “knows no waking”?
Forrás: részlet a Francis Hodgsonnak írott levélből (1811. szeptember 3.)