Szinte minden bánatunk a másokkal ápolt kapcsolatainkból fakad.
Almost all of our sorrows spring out of our relations with other people.
Szinte minden bánatunk a másokkal ápolt kapcsolatainkból fakad.
Almost all of our sorrows spring out of our relations with other people.
Különös, hogy mikor gyerek voltam, a nagyokhoz igyekeztem hasonló lenni, s amióta nem vagyok gyermek, gyakran gyerekhez szeretnék hasonlítani.
Forrás: Gyermekkor, serdülőkor, ifjúság
Amikor szeretsz valakit, olyannak szereted, amilyen, és nem olyannak, amilyennek szeretnéd, hogy legyen.
When you love someone, you love the person as they are, and not as you’d like them to be.
Micsoda különös illúzió azt feltételezni, hogy ami szép, az jó is!
What a strange illusion it is to suppose that beauty is goodness.
A legbonyolultabb dolgot is elmagyarázhatjuk egy nehéz felfogásúnak, ha még nem alkotott semmilyen fogalmat róla, de a legegyszerűbb fogalmat sem tudjuk érthetővé tenni a legintelligensebb embernek sem, ha csökönyösen meg van róla győződve, hogy már mindent tud róla.
The most difficult subjects can be explained to the most slow-witted man if he has not formed any idea of them already. But the simplest thing cannot be made clear to the most intelligent man if he is firmly persuaded that he knows already.
Csak az a fontos, nagyságos úr, hogy ne sokat gondolkozzon az ember; ha nem gondolkozunk, nincs semmi baj. Legtöbbször abból lesz a baj, hogy gondolkozni kezdünk.
Forrás: Szevasztopol december havában című elbeszélés
Önmagunkat becsapni rosszabb, mint másokat.
Az igazi Nőt a férfi engedi élni. Mert a Nő ugyanúgy ember. És Társ. A férfi társa. Mindenben. Mindent megtehet érte: moshat, főzhet, takaríthat – de nem azért, mert ez a dolga. Hanem szeretetből. Szeretetből, amit a férfi észrevesz, és viszonoz. Talán mos, főz, takarít – vele együtt. Vagy csak egyszerűen nem vár el mindent tőle. Nem teszi szóvá, ha nincs kész időre az ebéd, vagy kicsit gyűrött az ing. Mert nem ez legfontosabb számára. Nem az ebéd, nem a tárgyak, nem a külsőség. Hanem a Társ. A Nő. Az igazi.
Forrás: Mosolyhíd
A reménytelenül hosszú perceket, napokat, hónapokat, éveket csak egy módon lehet túlélni: ha hiszünk abban, amire, akire várunk. S közben az idő szeretetté alakul, és a percek múlásával egyre növekszik.
Forrás: Mosolyhíd
Most a vágyból valóság lett. Ahogy nekem te: vágyból valóság. Akit csak távolról vágytam, messziről csodáltam. Sokáig. De most kilépek lelkem kabinjából, hogy elkezdődjön egy új és izgalmas történet. Veled.
Forrás: Lélekvakcina
Szeretlek. Ha akarom, ha nem. Nem én döntök. De ha dönthetnék, akkor is akarnám. Mert nem elég a langymeleg, nem elég az éppenhogy, nem elég a félpohár, nem elég a tizenkilenc. Nem elég a másolat, sem az utánzat, vagy a majdnem olyan. Nem azért, mert én így akarom. A szél sem tehet arról, hogy fákat dönt, a tenger sem, hogy hullámokat vet, a Nap sem arról, hogy perzsel. A madár sem tehet arról, hogy dalolnia kell, a virág sem arról, hogy nyílik és illatozik. És a szív sem tehet arról, hogy egy napon szerelem nyílik benne. Az enyémben. Irántad. Nem tehetek róla. Nem tehetek rólad.
Forrás: Angyaltoll
Néha szavak nélkül kell megbocsátani. Érteni a szavakban ki nem fejezett bánat és a jóvátételre igyekvő szándék apró jeleit, s jelekkel felelni a jelekre. Felejteni ott, ahol feledésre van szükség, megróni máskor azt, akinek szüksége van a megrovásra. Az igazi megbocsátás, mint a szeretet általában, intelligens és leleményes. És alázatos is, legfőképpen talán alázatos.
Forrás: Élet és Evangélium
Halottak napja azért is különleges, mert ilyenkor nemcsak a saját halottainkra emlékezünk, hanem mindazokra, akik előttünk jártak, és az életük, örökségük fontos mindnyájunk számára. Akkor is, ha név szerint nem tudjuk, hogy ki készítette az első kenyeret, ki találta fel a betűt vagy az írást. Mindez hozzátartozik az életünkhöz, és nem a semmiből került elénk: ősi örökségeink ezek, amelyeket halottainktól, az egykori élőktől kaptunk.
Sírt az ajtóm. Csöndben belépett Valaki és nevetett, Valaki, kiért sokat sírtam S akit halottan is szeretek.
Forrás: részlet a Költözés Átok-városból című versből
Csépel az idő, hatalmasan csépel s ahogy kiveri testem-lelkem szemét, kezdek megtelni balga bölcsességgel.
Forrás: részlet a Csépel az idő című versből