Összes idézet

Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik.

Mindaddig, míg nem érzünk rokonszenvet és szeretetet minden élőlénytársunk iránt, nem mondhatjuk, hogy megértettük az erkölcs törvényét.

A házasságok az égben köttetnek. Ott, ahol a viharok, a villámok, a tornádók és a jégesők is keletkeznek.

Tudom, mi a különbség egy rendes pasi meg egy nem rendes pasi között, de még nem döntöttem el, melyiket szeretem jobban.

Ha az ember életében egyszer csak minden összeomlik, (…) kell valami, ami egyszerű és kiszámítható, amibe bele lehet kapaszkodni. És ha az ember történetesen nem talál mást e célra, mint a szemhéja mögött egészségesen, jól szervezetten lüktető vérnek és az októberi napfény utolsó sugarainak váltakozását – nos, akkor elfogadja és szépen meg is köszöni. Mert ha nem talál még ilyen fogódzót sem, ha nem akad rá valamire, ami legalább ilyen elemi szinten ésszerű és megmagyarázható, akkor új világrendjének idegenszerűsége előbb-utóbb az őrületbe kergeti.

A legelső csalódás után soha többet nem tudta magát teljesen átadni a másiknak. Félt a szenvedéstől, az elvesztéstől, az elkerülhetetlen szakítástól. Persze ezek a dolgok mindig is hozzátartoztak a szerelem útjához – így hát csak úgy tudta elkerülni őket, ha idejében letért az útról. Ahhoz, hogy ne szenvedjen, az kellett, hogy ne is szeressen.

Tartsd a kezed egy percig a forró kályhán, meglátod, egy órának fogod érezni. Beszélgess egy csinos nővel egy órát, mintha csak egy perc lenne. Na, ez a relativitás.

Mindig csókoljon, egyformán szeressen: Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben. Amiben minden álmom semmivé lett, hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.

Az én menyasszonyom

Mindig arra gondolj, hogy saját eltökéltséged arra, hogy sikeres légy, fontosabb bármi másnál.

A szerelem tilalma csak emberi találmány, célzatos bűntudatkeltés, hiszen tapasztalom, hogy a szerelem a legnagyobb erő, amely az arkangyalok ujjongása közepette elevenen röpít a mennyországba.

Ha nem számíthatsz valakire, amikor bajban vagy, akkor az nem is barát.

Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. Meleget kell egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük kihűlni magunk. Mert egyedül, egyedül olyan iszonyatos.

Ha az ember külső és belső démonaitól – a háborúktól, a testi-lelki nyavalyáktól, az értelem terheitől – nem próbálna megszabadulni, saját halálos ítéletét írná alá.

Folyvást rohanunk, soha meg nem állunk. Még arra sincs időnk néhanap, hogy a tenyerünkbe rejtsük arcunk, összeszedjük magunkat egy-egy percre és szembenézzünk a kérdéssel: mi végre tesszük? Napjaink vágtató tempója, felfokozott életritmusa feszült nyugtalansággal tölt el bennünket. De nem a fizikai fáradtság az igazi baj, hanem a lelki rendezetlenség. Már-már a belső megsemmisülés érzése. S ennek hiába ismerjük a diagnózisát, a gyógymódot nem tudjuk receptre felíratni. Az orvoslással mi szolgálhatunk egymásnak. Az ember az ember patikája.

Az emlékezet nagyon furcsa dolog. Néha megmagyarázhatatlanul megmaradnak benne a dolgok, amikről magunk sem hisszük, hogy megmaradtak.