Összes idézet








Szerettem, nagyon szerettem valakit. Egy magyart. A neve… mindegy. Az az ember nem ismert, nem tudta, ki vagyok, nem érezte meg, hogy szeretem, nem hitt bennem, boszorkánynak csúfolt ő is. Bántott, vagy ami még gyötrőbb volt, nem törődött velem. De amikor megcsókolt, elaléltam a boldogságtól, és azt éreztem, hogy egy isten ereszkedik le hozzám. (…) Ma is szeretem azt az embert, és hat év óta, soha egy pillanatra sem tudtam megszabadulni az emlékétől.


Az emberek mindig a körülményeket okolják azért, amit az életben elérnek. Én nem hiszek a körülményekben. Azok az emberek, akik boldogulnak ebben a világban, olyanok, hogy reggel felkelnek és megkeresik azokat a körülményeket, amelyekre szükségük van. Ha nem találnak ilyet, megteremtik őket.





Vicces, hogy huszonöt évesen az ember azon izgul, hogy nem veszik komolyan, és magától értetődően szexobjektumnak tekintik. Később magától értetődőnek tekinti, hogy komolyan veszik, és azon izgul, hogy már nem szexobjektum.