A borban bölcsesség van, a sörben szabadság, a vízben pedig baktériumok.
In wine there is wisdom, in beer there is Freedom, in water there is bacteria.
A borban bölcsesség van, a sörben szabadság, a vízben pedig baktériumok.
In wine there is wisdom, in beer there is Freedom, in water there is bacteria.
Nem csupán szeretlek: szeretem, ahogy te szeretsz engem.
Minden jól nevelt nő leplezi az érzéseit. Ez igen hasznos, különösen a férfiakkal szemben. Ha egy férfi tudja, hogy mit érzel, hatalma van feletted.
Sok minden van ezen a világon, amitől félni kell. De a félelmeinknek semmi köze iszonytató maszkokhoz, műanyag pókokhoz vagy rémületes szörnyekhez. Nem. A fejünkben kavargó gondolatok rémítenek a legjobban. Mi van, ha megbánja döntését? Mi van, ha tényleg boldogtalan? Mi van, ha a szerelem esélye örökre elúszott? Hogyan legyünk úrrá ezeken a gondolatainkon? Először is emlékeztessük magunkat: ami nem öl meg, attól csak erősebbek leszünk.
A legsötétebb pillanatokban mindenkinek szüksége van valakire, aki meghallgatja. Néhányan a profikhoz fordulnak. Néhányan az idősebbekre a bölcsebbekre támaszkodnak. Mások azok társaságát keresik, akik ismerik az érzéseiket. De legtöbbünknek semmi sem ér fel jobban egy terápiánál, mint egy jó beszélgetés néhány régi baráttal.
Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra, s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg, befonták életét vad kényszerképzetek. Oly korban éltem én e földön, mikor besúgni érdem volt s a gyilkos, az áruló, a rabló volt a hős, – s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest, már azt is gyűlölték, akár a pestisest. Oly korban éltem én e földön, mikor ki szót emelt, az bújhatott, s rághatta szégyenében ökleit, – az ország megvadult s egy rémes végzeten vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.
Forrás: részlet a Töredék című versből (1944. május 19.)
Látod-e drága, suhognak az álmok, horkan a felriadó, megfordul a szűk helyen és már újra elalszik s fénylik az arca. Csak én ülök ébren, féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár.
Forrás: részlet a Hetedik ecloga című művéből
Mellettem ébredő, mellettem alvó, szívemre hajló jó nyugalom vagy, csöndesen dobogó, szépszavú forrás, kezdő sikoltás, szárnyas lehelet, lélekkel szálldosó, árnyékban éles fény vagy és ékes árnyék a fényben.
Forrás: részlet a Himnusz című versből
Hazajött a kedves. Szemében hajnali csókunk örömével s kora csillagokkal az ajka között.
Forrás: részlet a Szerelem című versből
Írok azért, s úgy élek e kerge világ közepén, mint ott az a tölgy él; tudja kivágják, s rajta fehérlik bár a kereszt, mely jelzi, hogy arra fog irtani holnap már a favágó, – várja, de addig is új levelet hajt.
Forrás: részlet az Első ecloga című művéből
Két karoddal átölelsz te, ha félek. Két karommal átölellek s nem félek. Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem. Két karodban a halálon, mint egy álmon átesem.
Forrás: részlet a Két karodban című versből
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és miképp, de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, és csecsszopók, akikben megnő az értelem, világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva, míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja, s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Forrás: részlet a Nem tudhatom… című versből
A virágok arra tanítanak, hogy semmi sem örök: sem a szépség, sem a hervadás, hiszen a magokból új növények serkennek. Jusson eszedbe ez, ha örömet, fájdalmat vagy bánatot érzel. Minden elmúlik, megöregszik, meghal és újjászületik.
Forrás: A kém
Amikor keresünk valamit, az a valami is keres minket.
Forrás: Alef
Már annyi meglepő dolgot láttam, hogy a legcsekélyebb kétségem sincs afelől, hogy léteznek csodák, hogy minden lehetséges, s hogy az ember kezdi újra felfedezni azt, amit elfelejtett: saját belső hangját.
Forrás: A Zahir