A magyar nem szokott igazságos lenni, hanem szeret másokat sértegetni, s mivel ez neki nem fáj, azt hiszi, azoknak sem fáj, akiket sért.
Összes idézet
Nem vagy szabad, míg önmagadért élsz, mert önzésed rabja maradsz.
Csak az fontos igazán, amit álmainkban mondunk, mert csak álmainkban merünk teljesen őszinték lenni.
Forrás: Gergő és az álomfogók
Olvass, és a világ hűséges kiskutya módjára hever a lábad elé, vagy told félre a könyveket, ám akkor soha nem érted meg, miért vicsorog rád.
Forrás: Rontásűzők – A gyásznémber
Hisz tündérek mindenhol laknak! Nélkülük a fák, a kövek, a vizek forrásai, de még a hegyek, a dombok, a rétek és a vadcsapások is mind-mind a lelküket veszítenék!
Forrás: Rontásűzők – Az időkút
Úgy szép a lány, ha titokzatos.
Forrás: Rontásűzők – Az időkút
Titkok illata fénylett hajadban s béke égi csendje, és jó volt élni, mint ahogy soha, s a fényt szemem beitta a szívembe: Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te, vagy áldott csipkebokor drága tested, melyben egy isten szállt a földre le, s lombjából felém az ő lelke reszket? Igézve álltam, soká, csöndesen, és percek mentek, ezredévek jöttek – egyszerre csak megfogtad a kezem, s alélt pilláim lassan felvetődtek, és éreztem: szívembe visszatér és zuhogó, mély zenével ered meg, mint zsibbadt erek útjain a vér, a földi érzés: mennyire szeretlek!
Forrás: részlet az Esti sugárkoszorú című versből
Fáradt arcom szelíden tüzesítette a fény, s szemlehunyva a szokott utazásra vártam én, arra, mikor – halk hajó titokzatos tengeren – fekvőszékem útrakél, s lázam sodrán ring velem felelőtlen, gyönyörű fantázia-tájakig, ahol romló életem némely bús álma lakik: Mindaz, ami sohse lesz, mindaz, ami sohse volt – Így indultam ma is el, hunyt szemekkel, mint a holt.
Forrás: részlet az Elejtetted a napot című versből
Égő agyam alatt a mélyben a szívem zakatolt az éjben. A vérem titokzatos árja hajtotta bennem muzsikára a vágyakat, forgatva resten. …Ó, mennyi álom, fény meg isten dalolt és lüktetett át rajtam! És közben száraz lett az ajkam, forró és száraz, mint az este, s a megváltás csókját kereste… Futottam, félaléltra váltan, amíg a csókot megtaláltam, az első nyirkos, hűvös ajkat az első bús férfi-nyugalmat, az első csöndes, árva szennyet, s könnyes szemem fölött a mennyet.
Forrás: részlet az Amíg a csókot megtaláltam című versből
Szívemben mosolygó hála nyíló virága drága kincs. – Szívem virágit nyújtom át itt, s kívánom szívből igazán: Az Isten éltesse sokáig az én jó, kedves jó Apám!
Forrás: részlet az Ott kint a télnek bús haragja… című versből
Tudom és érzem, hogy szeretsz: Próbáid áldott oltó-kése bennem Téged szolgál, mert míg szívembe metsz, új szépséget teremni sebez engem. Összeszorítom ajkam, ha nehéz a kín, mert tudom, tied az én harcom, és győztes távolokba néz könnyekkel szépült, orcád-fényű arcom.
Forrás: részlet az Isten oltó-kése című versből
Fénylő ajkadon bujdokoló nap a mosolyod; szelíden süt rám és meleg. Hangodra kölyökként sikoltanak a záporoktól megdagadt kis csermelyek.
Forrás: részlet a Dicséret című versből
A győzelemhez vezető utat szigorúsággal és igazságossággal kövezték ki.
Forrás: A háború művészete
Ne becsülj alá egyetlen ellenséget sem, mert könnyen lehet, az pontosan erre számít.
Ha ismerjük az ellenséget és ismerjük magunkat is, akkor száz csatában sem jutunk veszedelembe; ha azonban nem ismerjük az ellenséget, csak magunkat ismerjük, akkor egyszer győzünk, másszor vereséget szenvedünk; és ha sem az ellenséget, sem magunkat nem ismerjük, akkor minden egyes csatában feltétlenül végveszély fenyeget bennünket.
Forrás: A hadviselés törvényei