Összes idézet


Érdekel, érdekel, ez a szó nem fejezi ki azt, amit érzek. Tudod, nem azok a dolgok a fontosak, amelyek úgymond érdekelnek, hanem azok, amelyek nem hagynak békét neked. Nem tudsz tőlük megszabadulni, folyton ott loholnak a nyomodban. Mint egy arc, amelyet akkor is látsz, ha nem akarod.

Forrás: Az óriás kenyere






Nemcsak abban áll a magyar szakácsművészetnek a titka, hogy egyes ételeket milyen ízlésesen tud előállítani, hanem hogyan tálalja föl egymás után úgy, hogy az elköltött étel valósággal kívánja az utána következőt, s mikor már az ember azt hiszi, hogy egészen jóllakott, akkor hoznak megint valamit, amire azt kell mondani, hogy “de már ebből eszünk!”

Forrás: A barátfalvi lévita – A disznótoros ebéd


Minden pici gyerek örül, ha vidám anyja van. Aki nem hagyja, hogy a mai, nyomasztó világ elfeledtesse vele, amit a másik világból magával hozott, hogy élni nemcsak küzdelem és munka és gond – de játék is. Az ilyen „bohócanya” meglátja majd gyermekében nemcsak a bömbölő emberkét és a rábízott sorsterhet, de a játszótársát is! Azt játszod, hogy az anyja vagy – ő meg a gyereked.

Forrás: Life magazin – Heti útravaló – 261. rész.


Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült – s azt mondom a kedvesemnek: „Szeretlek!”… Mi ez?!… Mi az, hogy „szeretlek”? Hol van ez a szó ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz!… Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult… A sejtjeim is szomjaznak rád… Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!… De hol jön ehhez a szó, hogy „szeretlek”?!… Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Kimondhatatlanok.

Forrás: Szeretetkönyv


Az első súgás, az „ős-súgás” nem az volt, hogy „Higgyél bennem!” – ezt csak a libasor végén mondjuk, mint a mákos tésztát -, hanem az, hogy: „Maradj hűséges hozzám! Ne felejts el, soha! Egy követ adok a kezedbe. Őrizd meg, és emlékezz arra, amit az utad elején a füledbe súgtam. Ne feledkezz el magadról, mert Én benned élek! És ne feledkezz meg a színes kövecskéről, amit a kezedbe nyomtam, s ami csakis a tiéd. Tőlem kaptad, a Teremtődtől, hogy emlékezz rám! S hogy mindig tudd, hogy ki vagy. Bele van írva az üzenetem: ugyanaz, amit a füledbe súgtam! Varázshatalmam titkos jelmondata. Csak akkor érted, hogy mi az, ha emlékszel Rám. Azért adtam követ, mert az nem romlik el soha. Az idő nem fog rajta, a rozsda nem emészti, a hazugság nem oldja. Ez a te tiszta, romolhatatlan lényed. Az igazi valód. Szorítsd, és őrizd a markodban! Akármi történik veled, a varázskő ott van a tenyeredben, s megment téged minden bajtól és veszedelemtől. Ha nem felejted el, hogy mi van beleírva.

Forrás: Varázskő


A szerelem: misztérium. Istenélményhez hasonló. A kétgyökerű láng sohasem lesz egy, és két lélek és két test csak az út végén lesz Egy. Addig maradunk külön, Te és Én. Ezért a legboldogabb és a legmegrendítőbb élmény a szerelem, mert olyat akar, amiről tudja, hogy van – mégis lehetetlen. Miközben átéljük a találkozás semmihez fogható eksztázisát, ugyanakkor tudjuk, hogy ez nem maradhat így: itt, a Földön semmi sem örök.

Forrás: Life magazin – Heti útravaló – 262. rész.


Még amikor ölellek, akkor is kereslek! Hiába szorítlak magamhoz, bármilyen szorosan, sohasem vagy az enyém, mert még mindig kívánlak, még mindig hiányzol – a lehetetlent kívánom.

Forrás: Life magazin – Heti útravaló – 262. rész.




A nőnek olyan szeretetre van szüksége, amely nem mulandó. A nő – még a legérzékibb nő is – a lelkével szeret igazán, s nincs olyan párkapcsolati tanács és szexuális trükk, amely boldoggá tudna tenni egy olyan nőt, akit lelkileg nem szeretnek. Akármilyen érzéki bravúr, vagy megrendítő testi gyönyör – egy nőnek ez nem elég, mert az igazi gyönyörpontja nem bonctani helyen rejlik, nem is, ahogy mondani szokás, az „egész testében”, hanem az egész lelkében. Minden olyan ölelés, mely csakis az „erogén zónák” ingerlésén alapul, kevés neki. Egy nő „erogén zónája”: a lelke.

Forrás: Szeretetkönyv


Egy ŐS-keresztény elájulna, ha látna egy mai keresztényt. Képzeld el, ott állna a római cirkusz arénájában, hitétől megszállottan, félig itt, félig már az Istennél, bátran és boldogan, látná közeledni az oroszlánt – s hirtelen megpillantana egy mai elhízott, gépiesen zsolozsmázó „hívőt” az oroszlán mögött.

Forrás: Varázskő