Összes idézet









Semmitől nem fut úgy az idő, s nem rövidül meg úgy az út, mint ha valamilyen gondolat lenyűgözi egész mivoltát, egész lelkét annak, aki gondolkodik. A külső lét ilyenkor szinte alvás csupán, s ennek az alvásnak álma az a bizonyos gondolat. Hatására az idő elveszti tartamát, a tér elveszti kiterjedését. Elindulunk valahonnan, megérkezünk valahová, csupán ennyit tudunk. Bejárt utunkból az emlékezet csak valamiféle homályos ködöt fogad be: számtalan elmosódó kép úszik benne, fák, hegyek, tájak.

Forrás: A három testőr



Éj vagyok, te csillag, fényes és hideg, én setét a bútól s vágy miatt beteg. Általad homályom fájva összereng, míg fölötte arcod istensége leng. Szép sugáraidtól el nem alhatom, mégis éber kínnal hozzád álmodom;

Forrás: Részlet az Éj és csillag című versből





Azt tartják: nem a nyelv, de a szem mond igazat. Én hittem ezt, s hitemnek gyümölcse kárhozat. Hittem szemének, amely azt mondá, hogy szeret… Szégyelld magad, szégyelld, te könnyenhívő gyerek! Most már egyéb nincs hátra, mint őt felejteni. Ki innen, ki szívemből, emlékem kincsei!

Forrás: Részlet a De miért is gondolok rá?… című versből


Itt van az ősz, itt van újra, s szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból szeretem? De szeretem. Kiülök a dombtetőre, innen nézek szerteszét, s hallgatom a fák lehulló levelének lágy neszét. Mosolyogva néz a földre a szelíd nap sugara, mint elalvó gyermekére néz a szerető anya. És valóban ősszel a föld csak elalszik, nem hal meg; Szeméből is látszik, hogy csak álmos ő, de nem beteg. Levetette szép ruháit, csendesen levetkezett; Majd felöltözik, ha virrad reggele, a kikelet. Aludjál hát, szép természet, csak aludjál reggelig, s álmodj olyakat, amikben legnagyobb kedved telik.

Forrás: Részlet az Itt van az ősz, itt van újra… című versből (Erdőd, 1848. nov. 17-20.)