Sose add föl, mindig tarts ki! Sose nézz le, mindig csak egy célod legyen előre, tudod, az élet ilyen egyszerű.
Ilyen egyszerű
Sose add föl, mindig tarts ki! Sose nézz le, mindig csak egy célod legyen előre, tudod, az élet ilyen egyszerű.
Ilyen egyszerű
Ha találkozol egy olyan fiúval, aki a legjobb barátod, akivel jókat tudsz együtt nevetni, és hogyha sírsz, melletted áll és megvigasztal téged, akkor valami megüti a szívedet, ami több, mint a szeretet. Majd meg fogod látni, az élet nagyon nehéz tud lenni, s olyan fiút kell találnod, aki nem nehezíti az életed, hanem segít végigcsinálni.
A pasik mindig megcsalnak: így vannak összerakva.
A család sok esetben áldás. Furcsa mód ez nem olyan tényező, ami adva van. Ezért meg kell harcolni, fel kell vállalni a konfliktusokat, kimondani a saját sérelmeinket, és ezzel együtt meg kell hallgatni a másikét, és akkor beszélhetünk áldásos családról. S nehogy azt higgyük, hogy a boldog, kiegyensúlyozott családi élet egy állandó állapot! A hullámvasút sík terepnek tűnik ahhoz képest, amilyen viszonytagságokon egy családnak végig kell menni újra és újra. A család boldogsága egy újra és újra felmerülő cél minden családtag számára.
A félelem csak akkor szűnik meg, ha megtesszük azt, amitől félünk.
Szállj le a döglött lóról!
A visszatekintés katartikus hatású, erősebbek leszünk tőle, így jobban szembe tudunk nézni aktuális félelmeinkkel.
Szállj le a döglött lóról!
A fájdalom nem feltétlenül jelent pusztulást. Néha csak olyan emberek kiáltása, akiket kényelmi zónájuk elhagyására kényszerítettek.
Szállj le a döglött lóról!
Az az igazság, hogy elengedni kegyetlenül nehéz, olyankor is, ha egyáltalán nem világos, miért érdemes maradni. A kapcsolatok gyökeret eresztenek, és a gyökerek kiásása kellemetlen dolog, még akkor is, ha éppen az édenbe készülünk átplántálni magunkat.
Szállj le a döglött lóról!
Semmire sincs garancia, de amiben erősen hiszünk, az gyakran hatással van a dolgok kimenetelére.
Szállj le a döglött lóról!
Dicsőült arccal nézem az időket, nem félve, hogy majd vészük eltemet, mert bármily sors és bárhová sodorjon: velem lesz mindig a te szellemed. Érzem ragyogó szárnya lendülését, ahogy megérint, rám hull, elborít, és látom, ahogy glóriába vonja tavaszom egét, éltem álmait! Nem, nem akarom tudni, hogy ki voltam és mivé lettem volna nélküled! Amit vesztettem s szenvedtem: csekélység! Csak hogy téged, téged megnyertelek! Most már jöhet az idők zivatarja és reánk törhet, zúghat irigy vésze: egymást ölelve, mosolyogjuk mérgét s virágot szórunk haragos szemébe.
Részelt a Ragyogó napokban című versből
Jobban tudom szeretni e hazát, mint gyűlölni ellenségeinket.
A rosszul gombolt mellényt újra ki kell gombolni.
Amikor felismerjük, hogy mindannyian őrültek vagyunk, egy csapásra világossá válik előttünk minden rejtély.
When we remember we are all mad, the mysteries disappear and life stands explained.
Nem az sodor bajba, amit nem tudsz, hanem amit holtbiztosan tudsz, csak épp rosszul.
A halál mindannyiunkra rámosolyog; minden, amit tehetünk az, hogy visszamosolygunk.
Death smiles at us all; all we can do is smile back.