Összes idézet

Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek. Próbáltam súgni, szájon és fülön, mindnyájatoknak, egyenként, külön. A titkot, ami úgyis egyremegy s amit nem tudhat más, csak egy meg egy. A titkot, amiért egykor titokban világrajöttem vérben és mocsokban, a szót, a titkot, a piciny csodát, hogy megkeressem azt a másikat s fülébe súgjam: add tovább.

Nem mondhatom el senkinek – Előszó című vers (részlet)

–

Csendben nézem ezt az egyre torzabb világot. A hiénákat, a hitvány keselyűket. Az esendőket, a paráználkodókat. A kesergőket. Bolond voltam, mikor álmaimról meséltem. Ellopják vagy összetörik őket. Vagy ellopják és utána törik össze.

Gipsz égbolt

–

Félek a világtól. Attól, hogy valaki megfoszt tőled. Félek magamtól, hogy majd hagyom, hogy az esetleges boldogságodban bízva átnyújtalak másnak, hogy te abban hiszel, hogy nem tehetsz boldoggá, én meg abban, hogy erre éppen én nem leszek képes. Jobban félek tőled, mint hinnéd, hogy majd elrontom, hogy összetöröm, hogy megsértelek és elhagysz. Hogy majd egyetlenegyszer nem értesz meg, én pedig megrémülök.

Gipsz égbolt

–

Nem tudom, hol csúszott el. És nem kellene, hogy érdekeljen. Felhívhatnálak. Átölelhetnél. Úgy múlunk el, hogy át sem öleltél? Mindig valami hiba van abban a módban, ahogyan szeretek. De tudod, ha még téged sem szabadott úgy szeretnem, ahogy szerettem volna, hát akkor én tényleg nem kívánom ezt a világot élni.

Gipsz égbolt

–

Nem elég álmodozni. Egy nagy-nagy álom kell! Nem elég megérezni, de felismerni kell! Nem elég sejteni, hogy milyen kor jön el; jövőnket – tudni kell! Nem elég a célt látni; járható útja kell! Nem elég útra lelni, az úton menni kell! Egyedül is! Elsőnek, elől indulni el! Nem elég elindulni, de mást is hívni kell! S csak az hívjon magával, aki vezetni mer! Nem elég jóra vágyni: a jót akarni kell! És nem elég akarni: de tenni, tenni kell! A jószándék kevés! Több kell: – az értelem! Mit ér a hűvös ész?! Több kell: – az érzelem! Ám nemcsak holmi érzés, de seb és szenvedély, keresni, hogy miért élj, szeress, szenvedj, remélj! Nem elég – a Világért! Több kell: – a nemzetért! Nem elég – a Hazáért! Több kell most: – népedért! Nem elég – Igazságért! – Küzdj azok igazáért, kiké a szabadság rég, csak nem látják még, hogy nem elég! Még nem elég!

Részlet a Még nem elég! című versből

–

A csend tükör, s hiába nézem, nélküled nem látom már önmagam. Szép szomorúságod érett, egészen tökéletes lett és hiánytalan. Ne hagyj magamra, félek attól, mi véled együtt élve múlt már, s még jobban attól, ami jönne tenélküled, ha másfelé indulnál. Egyszerre kétfelől rohan rám a büntető idő, a véled átsírt győzelem, s a nélküled rideg jövő.

Részlet a Te vagy című versből

–

Mikor a legforróbban élek, legjobban gyilkolom magam, s a legéltetőbb szenvedélyek átölelnek halálosan. Mert nincs határa semminek, a van, a nincs fojtva ölelik egymást; ha dobban a szíved, mindig meg is hal egy kicsit. A van, a nincs két végű hinta, és lengő hinta minden itt: – ez mélybe dönt, szállni tanítva, az zuhantat, míg felröpít. Ha öröm hív – már vár a kín, – a hinta egyre fel le száll, ha égben vagy, lenn pokol int, s ha mélyben – fentről fénysugár.

Részlet a Százezer út című versből

–

Az életemet elhibáztam, rossz szögletet mértem falán, törölhetetlen drága vásznam terhes színekkel mázolám: emlékből raktam össze rőzsét, múltból máglyát jövőm alá, s tegnap tüzére holnap hősét, magamat dobtam égni rá. Ah, mennyi szépre, mennyi jóra lett volna bennem késve mersz! De hasztalan töpreng az óra, ha ihletet nem ád a perc. Az órák és évek kövéből nehéz kriptát emeltem én: az évek falának tövéből nem költ föl többet több remény.

Részlet Az életemet elhibáztam című versből

–

Barátaim elhagytak engem: egyedül maradtam már. Lelkemet kiürítettem, mint aki nagyobb vendéget vár. Úgy fekszem itt, mint a főniksz, ki félve reméli a tüzet, amelyen el fog majd égni s amelyből újraszület.

Részlet a Mint forró csontok a máglyán… című versből

–