Bármilyen elzárt lyukba csukják is a rabokat, az igazság valamilyen módon mindig beszivárog!
Rákosztály
Összes idézet
Ahelyett, hogy újra megházasodnék, inkább keresek egy ellenszenves nőt, és egyszerűen neki adom a házamat.
A temetőre az van kiírva: FELTÁMADUNK! Akkor már jobb a kocsma, mert oda meg az, hogy SOSE HALUNK MEG.
Valahogy csak lesz, mert úgy még sohasem volt, hogy sehogy sem lett volna.
Regénytöredék (Nyugat c. folyóirat, 1926. 23. szám)
Vétkesek közt cinkos, aki néma.
Jónás könyve
Az életem olyan volt, mint egy álom, és az álmaim olyanok, mint az élet. Az életem szép volt, mint egy álom; ó, bár lett volna az életem szerencsétlen, és az álmaim lettek volna szépek!
A gólyakalifa
Nincs is itt haszna szép-szónak s imának, csak harcnak és a hatalom nyilának. Én Jónás, ki csak a Békét szerettem, harc és pusztulás prófétája lettem. Harcolj velük hát, Uram, sújtsd le őket! Irtsd ki a korcs fajt s gonosz nemzedéket, mert nem lesz addig igazság, se béke, míg gőgös Ninive lángja nem csap az égre.
Jónás könyve
Magányosnak születtem, baráttalan vagyok, így lettem, ami lettem, mindentől elhagyott, mindég a szenvedésre vitézül vívni kész: magányosság vitéze, magam ellen vitéz, barangoló borongó, ki bamba bún borong, borzongó bús bolyongó, baráttalan bolond.
Egy szomorú vers
Itt nyugszom. Végre megnyugodtam. Elszállt az álom és a láz. Ma föld fölöttem, föld alattam és nem emel, és nem aláz. Ma föld fölöttem, föld alattam, koporsó kerít, néma ház. Keserű lelkemet kiadtam és nem bosszant a léha gyász.
Sírvers
Én elszabtam, te elszabtad, ő elszabta, mi elszabtuk. Ha elszabtuk, hát elszabtuk, utólag már szabhatjuk.
A szesztilalmat én betiltanám
A korrupció az, amiből mi kimaradunk.
Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét, és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kőben a megkövesült csigaház.
Tétova óda
Ember vigyázz, figyeld meg jól világod: ez volt a múlt, emez a vad jelen, – hordozd szívedben. Éld e rossz világot és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte, hogy más legyen.
Nem bírta hát…
Mikor láthatlak újra, nem tudom már, ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár, s szép, mint a fény és oly szép, mint az árnyék, s kihez vakon, némán is eltalálnék.
Levél a hitveshez
Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet, mindig csak adni kell, ez a módja. Megtudtam azt is, hogy semmi nem nehezebb, mint a szeretetet kifejezni.
A négy évszak