Idézetek kedvesemnek

Nem kívánom kiteregetni az érzelmeimet, de szokásom szerint sokkal többet gondolok magára, mintsem az egészséges alvás engedné.

Van szerelem, bolondos mosolyod úgy ég szívemen még a világot is átölelem, érzem, még nincs kegyelem. Érezz még, ölelj most, szeress most.

Szeress most!

Szép pillanatban léptem oda hozzád, ment minden magától, átélném százszor minden egyes mozzanatát. Ahogy táncolnak a felhők, és mi tudjuk minden eldőlt, a sors küldött hozzád, az idő veled megáll.

Szép voltál

Ha itt nem találsz, keress meg ott. Újra kell kezdeni mindent, minden szót újra kimondani. Újra kezdeni minden ölelést, minden szerelmet újra kibontani.

Részlet a Ha itt nem találsz című versből

Karodba bújnék, de hazudok, és nem teszem, szavakat súgnék, de hagyom, hogy a csend takarja szívem. Úgy érzem, hogy sohasem volt, ami van, s nem lesz ezután, de ezt rejtem, mert nem is hiszem még talán, hogy ez jár, csoda vár ránk.

Hamu és gyémánt

Minden arc minden vonása rögtön elenyészett bennem, mert nem a vártra találtam.

Tiéd a szívem, mást nem tudok adni, és ha ez nem elég, akkor én sem vagyok elég neked.

Ébredj, ébredj. Mutasd a vállad. Sebesülten is megtalállak. Szólj, hogy szólhassak holtomiglan. Mondd, mondd el végre, merre jártál kimondhatatlan álmaidban.

Forrás: részlet Az alvóhoz című versből

Azt úgy sem tudod elérni, hogy olyan helyre menjek, ahol te nem vagy! – mondtam. – Az nekem a pokol lenne.

Köszönöm, hogy te vagy. Az órát köszönöm, amelyben fényül nyert e világtalan világ, köszönöm, hogy kezed kinyújtottad felém, s árnyául elfogadtál sugárzó életednek…

Gyere és lángolj, te csak lángolj bolond szenvedély, pusztító vad éltető szótlan érkező. Lángolj, te csak lángolj, az sem érdekel, holnap reggel, mit felelsz, mész vagy így ölelsz.

Lángolj

Óh dacos szemű drágaság! Vágyom rád, de te meg se látsz.

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

Kopogtatás nélkül

Ha meggyűlölne téged az egész világ, akkor is szeretnélek, és szeretni foglak még akkor is, amikor egyszer két nap fog sütni az égen. Bújj a föld alá, rohanj keresztül égő tűzön, én mindig követni foglak. Kölcsönös a mi szerelmünk, és nem választhat el minket senki sem. És kedvesebbek nekem a veled töltött órák, mint a túlvilág illatos mezői. Ha meggyűlölnél engem és elűznél magadtól, én akkor is tovább szeretnélek. A te képed tükröződik szemében az én gondolataimnak. És téged látlak én ébren vagy alva, mindig csak veled beszélek én. Ha egyszer meghalok, akkor ne mondd, hogy elérkezett az utolsó órám, hanem sírba tett engem hozzád való szerelmem. És legyek bármily távol tőled, mindig melletted vagyok, és szemeim csak téged látnak.

Forrás: A jávai orvos

Megcsókoltalak, megmutatni, hogyan kell nékem csókot adni.

Részlet a Lecke című versből