Idézetek kedvesemnek

Im, letérdelek előtted s esdve nyújtom föl karom; Vonj föl engem kebeledre, vagy borulj rám, angyalom.

Júliához

Te vagy a szer! Te vagy az elem! Én a függőség vagyok, kölcsönös az érzelem. Te vagy a szerem! Te vagy a szenvedély!

Te vagy a szerem

Nem akartam én beléd szeretni, feltételezem, hogy te sem határoztad el előre. De amikor találkoztunk, világos volt, hogy egyikünk sem ura annak, ami velünk történik. Egymásba szerettünk, annak ellenére, hogy sok mindenben különböztünk, és ezzel valami rendkívüli, gyönyörű dolog vette kezdetét. Velem egyetlenegyszer történt ilyesmi, ezért van az, hogy minden együtt töltött perc oly mélyen az emlékezetembe vésődött. Soha nem felejtem el egyetlen percét sem.

Azt nem tudom, hogy miért, de szeretlek. Azokon a csöpögős beceneveken akarlak hívni, amelyeket akkor használ valaki, amikor szerelmes, és nem érdekel, hogy mennyire hülyén hangzik.

Sosem fogok betelni veled, mindhalálig szeretlek, totyakosan is kívánni foglak.

Tíz kicsi kommandós

Azt mondd, hogy szeretsz már. Mondd, hogy engemet szeretsz, és ez a szó életemnek egy új teremtője lesz. Én szeretlek, és szerelmem, e végtelen áradat, mint a földet az özönvíz, eltemette múltamat.

Júliához

Te vagy a virágok virága, madárdal, tavasz és felleg. Csak messziről áhítlak vágyva, tudom, sohse ölellek. Mégis, – ha nézlek, nem bánok madárt, lepkéket. Hogyha meglátlak, felejtem a tavaszt, a fákat, a virágot, földet, eget: És nem irigylem a boldog isteneket.

Szerelemdal

Ha tehetném, minden régi sebed begyógyítanám. Lecsókolnám ajkadról a félelmet és remegést. De helyette csak csendben remélem, hogy ez a fél szív itt bennem kiegészít benned valamit.

Gipsz égbolt

Mielőtt egymásra találtunk, céltalanul, haszontalanul éltem. Érzem, minden lépést, amit megtettem életemben, azért tettem, hogy rád találjak. Úgy rendelte a sors, hogy egymásra találjunk.

Az ember addig tud szeretni, amíg adni, de én már csak neked vágyom adni, ami még maradt, azt a keveset.

Forrás: Egyperces levelek

Azt hiszem, már az első találkozásunkkor beléd szerettem, és bár sokért nem adnám, ha kiírhatnám magamból ezt az érzést, és szabad lehetnék – nem tehetem. Te voltál minden reményem, te adtál célt az életemnek.

Minden vagyok, amit vártál, minden vagyok, amit nem sejtsz, minden vagyok, mi lehetnék. S minden vagy, mi lehetséges, minden lehetsz, mire vágyok, talán semmi, talán Minden.

Vajon milyennek láttál?

Az én szeretetem nem múló szenvedély, az én tetteimből örök érzet beszél. Az én kis szívemben oly nagy szeretet van, hogy szeretném éltem feláldozni Érted minden pillanatban. A Te mozdulatod, egyetlen intésed, elég, hogy azonnal meghaljak Teérted. Drága Szemeidnek csak egy pillantása örök boldogságom örök ragyogása.

A legdrágább kincs

Látod, mennyire, félve-ocsúdva szeretlek, Flóra! E csevegő szép olvadozásban a gyászt a szívemről, mint sebről a kötést, te leoldtad – újra bizsergek. Szól örökös neved árja, törékeny bájú verőfény, és beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem.

Flóra

Ez a világ sora, nincs mit tenni – elfordítom a fejem. Kicsi, gyere velem csókot csenni, míg van szerelem. Megy az idő, ugye nincs mit tenni – elfordítom a fejem. Kicsi, gyere velem csókot csenni, most kell szerelem.

Forrás: Kicsi, gyere velem rózsát szedni című dal

Dalszerző: Gábor S. Pál és Szenes Iván