Idézetek kedvesemnek

Szeretlek, mondom. – Látod: már ez a nap sem kelt s telt hiába.

Gyöngy

Ha nincs szavam, akkor is tudd, agyamat éned tölti ki. A nap, ha fényesen ontja sugarait, legyen lelked békéjének őre, s vigyázza napodat, hogy kellemesen és vidáman vigye tova a percek sokasága a fény ölelésében.

Történhet már akármi történhető, e világi, oldhatatlan köt hozzád a magasztos bizonyosság, világrészek, galaktikák távolából is mindig rád emlékeztet ez a vétked. Kit szeressek, ha nem téged.

Bántani én nem akarlak

Ne lásd, ne többé összhang nélkül a végtelenbe szórva lelkemet: Legyen egész, teljes világa örökre, mindig a tied. Maradjon lelkem itt szívednél, Nálad, ki léte s álma vagy: Nekem csak egy dicsőség kell, hogy Téged boldognak lássalak!

Felhő nem zúg…

Egyszer már megmondtam, hogy szeretlek! – Majd szólok, ha változott a helyzet.

Az érzelmi antitalentum dala

Egyedül állsz és tündökölsz lelkemben, Te vagy világom s álmom is te vagy, mindennél tisztább, szebb és bájosabb! Míg élek, érted élek, életem! Jer, ölelj, csókolj…

A halál után

Hihetetlen, hogy valaki, aki ilyen gyönyörű, hús-vér ember legyen.

Becsukom a szemeim, öröké itt érezlek. Te és Én együtt, semmi sem jobb ennél.

Close my eyes, feel you here forever. You and me together, nothing is better.

Set fire to the rain

Már lemondtam róla, hogy valaha is rátalálok a szerelemre, és akkor egyszer csak itt voltál te, és minden addigi értelmét vesztette, majd új értelmet nyert. Én hiszek az álmaimban! Tudom, hogy valóra lehet váltani mind.

Nézd, itt térdelek előtted, állati akaraterővel fegyelmezem magam, hogy ne érintselek meg, de remeg a térdem, mintha hideglelős lennék, pedig csak kívánlak.

Te érdekelsz csak: járásod, kisujjad; nézésed kék halai bennem úsznak; megérezlek, ha még a sarkon túl vagy. Te vagy a tükör, hol magamra látok; az ablak: abból nézem a világot, s a labirintus: mindig benned járok.

Fényképedet írógépemre tettem

Szeretlek. És azt sem mondom, hogy nem tudok nélküled élni. – Tudok nélküled élni. – Csakhogy nem akarok.

Szeretőm vagy, engem a világ így szeret. Várod azt, hogy megérintselek, mert remegni vágysz és ellentmondani, de a tested szerelmet készül vallani. Azt akarod, hogy figyeljek terád. Magányom ködét így fúrja át pillantásod: az a pillanat, amikor észrevetted, hogy megálmodtalak.

Mire vagy jó?

Nem találok szavakat kedvesem, mert egyetlen kiejtett szavam sem méltó arra, hogy meghalld.

Síron túli szerető

Óh mennyire szeretlek téged, ki szóra bírtad egyaránt a szív legmélyebb üregeiben cseleit szövő fondor magányt s a mindenséget.

Óda