Idézetek kedvesemnek

Nekem te vagy az életem. Te vagy az egyetlen dolog az életemben, aminek az elvesztése fájdalmat okozna.

Mintha nem tudná, hogy maga az élet nekem; nyugalmat azonban nem ismerek, és nem adhatok; magamat, a szerelmemet… igen. Nem tudok külön gondolni magára s magamra. Maga és én, egy nekem; nyugalomra azonban nem látok sem a magam, sem a maga számára lehetőséget. A kétségbeesést, a boldogtalanságot, azt lehetségesnek látom… és lehetségesnek a boldogságot.

Anna Karenina

Talán mondanom se kell, még nem történt velem hozzád fogható.

Mennyből a csontváz

Álltunk s szemednek mélyén elveszőn csillant egy csillag-testvér fény… be szép volt. [..] S ajkad lezártam egy oly hosszú csókkal, hogy addig mennybe értünk, s angyalok kacagtak ránk az égi balkonokról…

Augusztusi ég alatt

Hadd mondjam el, remény vagy érdek nélkül, csak azért, mert karácsony van (és karácsonykor igazat mondunk). Számomra te vagy a tökéletesség és feldúlt szívem, szeretni fog téged, amíg élsz. Boldog Karácsonyt!

Let me say without hope or agenda just because it’s Christmas (And at Christmas you tell the truth). To me, you are perfect and my wasted heart will love you Until you look like this. Merry Christmas!

Én nem tudom, mi ez, de édes ez, egy pillantásod hogyha megkeres, mint napsugár ha villan a tetőn, holott borongón már az este jön. Én nem tudom, mi ez, de érezem, hogy megszépült megint az életem, szavaid selyme szíven simogat, mint márciusi szél a sírokat! Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, fájása édes, hadd fájjon, hagyom. Ha balgaság, ha tévedés, legyen, ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

Forrás: részlet a Szerelem? című versből

Szeress nagyon, hogyan, tudod Te jól azt, mint Nap havat, amit magába olvaszt.

Keserű nekifohászkodás

Az vagy nekem, mint testnek a kenyér a tavaszi zápor fűszere a földnek; lelkem miattad örök harcban él, mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg.

Benne élsz te minden félrecsúszott nyakkendőmben és elvétett szavamban és minden eltévesztett köszönésben és minden összetépett levelemben és egész elhibázott életemben élsz és uralkodol örökkön, Amen.

Forrás: részlet az Anna örök című versből

Mindennap azt hiszem, máris fokozhatatlanul szeretlek. És másnap mindig arra ébredek, hogy több vagy nekem, mint tegnap.

A Hold forró jegén

Megmutattad a világnak, mit érzel irántam. Ennyi nekem elég. Nem kell, hogy a szívedet is birtokoljam.

Szeretlek, mert eljöttél az életembe. Ebben benne van minden… És most együtt vagyunk, és szeretjük egymást. Úgy érzem, nem tudnék élni, ha nem szeretnélek. Te vagy az éltető levegőm. (…) Ezt kezdetben nem ismeri fel az ember. Ez együtt fejlődik a szívünkkel. Meg kell hozzá nőnünk, meg kell erősödnünk… Emlékszel? Hogy szerettük egymást! És nem beszéltünk róla. Az ember gyerekes és ostoba. Aztán, egy szép napon, világos lesz minden, s az a szó kicsúszik az ember száján… Nincs más mit tennünk; szeretjük egymást, mert ez az életünk.

Melletted minden reggel vidáman ébredek fel, s könnyűnek érzem mindenem. De néha egy hang a szívemben új útra szólít engem, talán nem érted meg sohasem.

Ha volna két életem

Minden szavad megérint, megéget, bezár szívembe téged.

Érzés

S most elképzellek, amint végigmész a néptelen utcán, és a tavaszi sötétségben várod a trolibuszt, aztán pedig földalattin utazol egészen hazáig. Ma éjjel fennmaradok veled, amíg haza nem érsz a városon át. Drágám, amíg te utazol, én itt ülök az álomba merült házban, ahol csak egyetlen lámpa ég, és végiggondolom mindazt, amit rólad hiszek.