Magánnyal kapcsolatos idézetek gyűjteménye. Böngészd kedvedre az oldalakon található, magányról szóló idézeteket és bölcs gondolatokat!
Magányosnak születtem, baráttalan vagyok, így lettem, ami lettem, mindentől elhagyott, mindég a szenvedésre vitézül vívni kész: magányosság vitéze, magam ellen vitéz, barangoló borongó, ki bamba bún borong, borzongó bús bolyongó, baráttalan bolond.
Egy szomorú vers
Mai világunk legnagyobb betegsége nem a lepra vagy a tuberkulózis, hanem sokkal inkább az az érzés, hogy senkinek sem kellünk, senki sem törődik velünk, és hogy mindenki által elhagyatottak vagyunk.
A testi betegségekre ott vannak a gyógyszerek, de a magányt, kétségbeesést és reménytelenséget egyedül a szeretet képes meggyógyítani. Sokan vannak a világban, akik egy darabka kenyérre éheznek, de még többen olyanok, akik csak egy kis szeretetre.
Első a munka, én a második, apám csak megy, hajt, és többről álmodik. Anyám meg főz, mos, esténként kivasal, cseppet sem érdekli, énmellém ki hasal. Jövök majd! – mondja, örökké hiteget. Oh, bár csak jönnétek! Szeretlek titeket.
Magányosan
Tudod, egy napon megértettem, hogy senki nem segíthet. Az ember szeretetre vágyik… de senki nem segít, soha. Mikor ezt megérti az ember, erős lesz és magányos.
Az igazi
Az élet tele van nyomorúsággal, magánnyal, szenvedéssel – és ez az egész túl hamar véget ér.
Life is full of misery, loneliness, and suffering – and it’s all over much too soon.
A hangod hallom, ha zúg a szél, mondd, hol maradsz, ha a csend kísér? Elsuttognám minden titkomat, vágyom rád, oly messze vagy! Kevésnek érzem minden sóhajom, üressé vált minden mondatom. Még egyszer láthatnám az arcodat, vágyom rád, oly messze vagy!
Forrás: részlet a Vágyom rád című dalból
Régi igazság, hogy a barátok elhagyják azt, akit a szerencse elhagy.
A magány fájdalmas, amikor az ember fiatal, de elbűvölő, amikor érettebb.
A mámor csöndes éjjelében háborgó lelkem már pihenni kezd és lassan, lassan, csaknem észrevétlen reám borul a virradatlan est. Hideg szívvel, közönnyel nézek mindent, ami még nemrég lelkemig hatott; Mi lett belőlem? Emberek közt járó, el nem siratott, bús élő halott.
Temetetlenül
Az én utaimon nem nyílnak virágok, sötétség vesz körül, csillagot nem látok… Virágokat tépnek, napsugárban élnek milyen sokan, mások!… Engem megfogott egy ismeretlen átok.
Ismeretlen átok
A szerelem örök, emberfeletti és titokzatos erejével megszünteti a magányt, eloszlatja a távolságot két ember között, lebont mindenféle mesterséges választófalat, melyet társadalom, nevelés, vagyon, múlt, emlékek emeltek közénk. Mint aki életveszélyben körülnéz, és egy kezet keres, mely titkos szorítással üzeni, hogy van még részvét, van együttérzés, élnek még emberek valahol.
Az igazi
Szabadnak lenni annyit tesz, mint egyedül lenni: szeretet nélkül, gyűlölet nélkül, félelem nélkül és remények nélkül.
Nem igaz, hogy az ember a szenvedéstől megtisztul, jobb lesz, bölcs és megértő. Az ember hideg lesz, beavatott és közömbös. Mikor az ember, először életében, igazán megérti a végzetet, csaknem nyugodt lesz. Nyugodt és olyan különösen, félelmesen magányos a világban.
Az igazi
Kérdezd csak meg a csendet, mely körülvesz, mikor álmatlanul fetrengsz ágyadon, a könnyedet, mely letörletlenül pereg pillád alól, a kiáltásod, amelynek visszhangja nincsen, kérdezd meg őket, van-e valakid?
Kérdezd a csendet…