Magánnyal kapcsolatos idézetek gyűjteménye. Böngészd kedvedre az oldalakon található, magányról szóló idézeteket és bölcs gondolatokat!
Rideg vagyok és reszketeg is néha, egyedül olyan borzongós az éjjel. Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét és csend volna. Nagy csend. De hallanánk titkos éjjeli zenét, a szívünk muzsikálna ajkainkon és beolvadnánk lassan, pirosan, illatos oltáron égve a végtelenségbe.
Várlak
Magam előtt láttam a rám váró életet, mintha már végig éltem volna. Az estélyek, a francia négyesek, jaktok és pólómeccsek végeláthatatlan folyamát. Örökké ugyanazok a korlátolt emberek, ugyanaz az ostoba locsogás. Úgy éreztem mintha egy óriási szakadék szélén álltam volna és nem volt, aki visszahúzzon. Senki, akit érdekeltem volna, vagy aki egyáltalán észrevett volna.
Részeg vagyok. És magányos. Súlyos hiba. Soha ne legyen az ember a kettő egyszerre. Legyen vagy magányos, vagy részeg, de a kettő egyszerre soha. Súlyos hiba.
Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.
Vigyázz a magánnyal, mert van az a szelíd és igaz magány, mely magatartás az emberek felé; s ez jó. S van a tragikus, mikor jegesedni kezd körülötted a világ, az utakat, melyek az emberekhez és az emberihez vezetnek, belepi a jég. Akkor eltévedsz, és meg kell fagyni.
Füves könyv
A legszörnyűbb szegénység a magány és az érzés, hogy senki sem szeret minket.
The most terrible poverty is loneliness and the feeling of being unloved.
Magány az éjjelem, a nappalom, örökös, rémes, nyomasztó magány. Az élvező világnak milliónyi hazug, vagy igaz üdve közepett – Úgy állok lelkem néma bánatával, olyan egyedül, olyan társtalan, mint észak sivatag ködében a határtalan tenger egy magányos, széltől simára metszett orma áll. Hiába érzem, hogy a jégbilincsek élő, meleg tagokra kulcsolódnak, hiába hangzik fel a mélyből szívemnek vészharang verése: E zord vizektől átszegett magánynak csak bús zajlása, de visszhangja nincs.
Egyedül
A magányban élő ember sok olyan csekélységgel foglalkozik, amit más elbocsát a figyelme mellett.
Ez itt a magányosság erdeje. Itt én vagyok csak, én és valaki, valaki, akit nem ismerek, és akiről még tudnom sem szabad: Bár jobban szeretem, mint magamat.
Jobb boldogtalannak lenni egyedül, mint a boldogtalanság valakivel.
It’s better to be unhappy alone than unhappy with someone.
A barátot a legnagyobb jó közé soroljuk, a barát hiányát és a magányt pedig a legkeservesebb dolognak tartjuk.
Szeretek úgy tenni, mintha egyedül lennék. Teljesen egyedül. Mondjuk a világvége vagy egy pestisjárvány után. Mindegy. Lényeg, hogy nincs senki, aki előtt meg kellene játszanom magam, aki elől el kellene rejtenem, hogy ki is vagyok valójában. Ez olyan felszabadító lenne.
Azt hiszem, könnyebb felébredni és egyedül érezni magam, ha az vagyok, aki vagyok, mint valaki mellett felébredni és egyedül lenni.
Szeretem a magányt. Vagy inkább meggyőztem magam arról, hogy jó így nekem. Egyedül szenvedünk, egyedül halunk meg. Nem számít, hogy valaki mintaférj, vagy mintaapa, a holnap mindenkinek ugyanazt hozza.
Ha csak eszembe jutott a hangja, a hipnotikus pillantása, mágneses vonzereje, akkor semmi mást nem akartam, csak vele lenni, most mindjárt. Még akkor is, ha… de erre nem akartam gondolni. Legalábbis nem itt, egymagamban.