Reménytelenséggel kapcsolatos idézetek

Régi dal, unott dal, de csak daloljuk, amíg mindenki meg nem tanulja. (…) Micsoda ésszel kormányozzák ezt a szerencsétlen országot? Miért bolondítanak itt bennünket s miért nem mondják meg nyíltan, hogy szántszándékkal nyomorítják el itt mindenkinek az életét, aki nem mágnás, püspök, ispán, inas, kerítő vagy kokott? Mit csináljon a tanítónő, akinek csak diplomája van, de reménye sincs már? Mit csináljon az állástalan tanár, jogász, műhelyetlen iparos s annyi más szomorú elbolondítottja ennek az országnak? Nagy fölfordulás lesz ebből, ha ebben az országban minden meg nem változik.

Forrás: részlet a Tanítónők című prózai művéből (Budapesti Napló 1907. szeptember 3.)

Hát sose légy reménytelen… Kövessünk el bár száz hibát, a győztes az lesz – higgy nekem! – kit jó szándék hajt s értelem, és helyrehozni nekilát.

Forrás: részlet a Ne mondd… című versből

A remény (…) a legkegyetlenebb dolog a világon. Még a halál is jobb nála. Amikor az ember meghal, a fájdalom véget ér. De a remény az egekbe emel, hogy aztán még magasabbról zuhanjunk a földre. A remény gyengéden cirógatja a szívet, majd hirtelen darabokra zúzza. Újra meg újra. Sosem hagyja abba. Ezt teszi az emberrel.

Forrás: Hat év

Én egy idő óta (bár nem tudom, miért) elvesztettem minden kedvemet, s felhagytam minden szokott gyakorlatimmal; és, igazán, oly nehéz hangulatba estem, hogy ez a gyönyörű alkotmány, a föld, nekem, csak egy kopár hegyfok.

Forrás: Hamlet, dán királyfi (Fordította: Arany János)

Jó volna lenni illedelmes. Jó volna nem lenni szerelmes. Jó volna erről nem beszélni, a legjobb volna nem is élni.

Forrás: részlet a Jó volna most is kívűl állni… című versből

Mintha kihaltak volna az évszakok, megdermedt zöldben fürödnek a fák. Egyszerre nyár, ősz és tél vagyok. Megkövült idő. Haláltalan világ. Nem merek élni. Lélegezni sem. Azt hiszem néha, nem is ver szívem, csak mímeli, hogy van, s mert fél, dobog. Rettenetes nehéz az idebenn. Hát élek, félek, alakoskodok.

Forrás: részlet a Köztem és köztem című versből

Segítség, segítség, segítség! Érzem, az élet közelít, amikor csak meghalni akarok.

Help Help Help! I feel life coming closer, When all I want to do is die.

Izgalmas az élet, mert semmit sem lehet benne biztosra venni. Van, aki ettől rengeteget szenved. Sokszor voltam már olyan helyzetben, amikor teljesen reménytelennek tűnt az egész, mégis valahogy jöttek a megoldások, csak tenni kellett érte. És nem elkámpicsorodni.

Forrás: Szigorúan bizalmas

Fáradt arcom szelíden tüzesítette a fény, s szemlehunyva a szokott utazásra vártam én, arra, mikor – halk hajó titokzatos tengeren – fekvőszékem útrakél, s lázam sodrán ring velem felelőtlen, gyönyörű fantázia-tájakig, ahol romló életem némely bús álma lakik: Mindaz, ami sohse lesz, mindaz, ami sohse volt – Így indultam ma is el, hunyt szemekkel, mint a holt.

Forrás: részlet az Elejtetted a napot című versből

Mélyen a vaksötétben, holtan, de mégis ébren, magányom börtönében, rátok még jól emlékszem, mindnyájan körbeálltok, tudom, soha nem sajnáltatok. Intek, de nem látjátok, sírok, de nem halljátok, szólok, de nem figyeltek, kérdezek, nem feleltek. Mindnyájan körbeálltok, tudom, soha nem sajnáltatok. Most mindent itt hagyok, nem kell, hogy sírjatok, a könny már nem segít, nem segít.

Forrás: részlet A harang értem szól című dalból

Vadnak születtünk, az utca nevelt, senki nem vigyázott ránk! A beton házak között, nem várnak csodák, így lettünk mi megátkozott nemzedék! Soha nem láthattál könnyet a szemünkben, ha volt is, észre sem vetted. Ha féltünk, egymástól vártunk biztatást, így lettünk mi, megátkozott nemzedék!

Forrás: részlet az Ítélet helyett című dalból

Magam után húzom magam, mint egy csapzott esőköpenyt a földön.

Forrás: részlet A fehér noteszból című versből

Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem, merengj el hát egy percre e gazdag életen; szivemben nincs harag már, bosszú nem érdekel, a világ ujraépül, – s bár tiltják énekem, az új falak tövében felhangzik majd szavam; magamban élem át már mindazt, mi hátravan, nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem sem emlék, sem varázslat, – baljós a menny felettem; ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints. Hol azelőtt az angyal állt a karddal, – talán most senki sincs.

Forrás: Részlet a Sem emlék, sem varázslat című versből

Mint telefon az elhagyott lakásban, mely éjidőn reménytelen csörömpöl, úgy jajveszékel itt hiába lelkem, oly messze az élettől és örömtől.

Senki sem vette észre, hogy eltűnt, mint azt sem, hogy ott volt, vagy azt, hogy élt.

Forrás: Tragédia című elbeszélés