Idézetek a sorsról

Sorssal kapcsolatos idézetek gyűjteménye. Böngészd kedvedre az oldalakon található, sorsról szóló idézeteket és bölcs gondolatokat!

Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy “nincs”. Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül – a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag. És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen – a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod: – Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!… Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném… És elmondanám neki azt, hogy… Mit is?… Amit nem lehet elmondani.

Forrás: Szeretetkönyv

–

A hiedelmeid határozzák meg a gondolataidat, a gondolataid határozzák meg a szavaidat, a szavaid határozzák meg a tetteidet, a tetteid határozzák meg a szokásaidat, a szokásaid határozzák meg az értékeidet, az értékeid határozzák meg a sorsodat.

–

Mért szaladsz, te szépek éke, összefut a két út vége, aki bölcs, az tudja jól. Majd szeretsz? Én most szeretlek, most vagy itt, hát most ölelj meg, a jövő sötét világ. Késlekedsz még? Jöjj csak szépen, most csókolj meg Százszorszépem, gyorsan száll az ifjúság.

Trip no further, pretty sweeting; Journeys end in lovers meeting, Every wise man’s son doth know. What is love? ’tis not hereafter; Present mirth hath present laughter; What’s to come is still unsure: In delay there lies no plenty; Then come kiss me, sweet and twenty, Youth’s a stuff will not endure.

Forrás: részlet a Carpe Diem című versből (Radnóti Miklós fordítása), a vers szerepel a szerző Vízkereszt, vagy amit akartok (Twelfth Night or What You Will) című művében.

–

Azt, amit más őrülten hajszol egy hosszú, kínos életen, a kétség átkos órájában a sors megadta én nekem. Nem a nyugalmat. Az én lelkem megölné a csend, nyugalom. Csak egy intést, biztatást vártam, ha zokogásba fúl dalom, szívemből ömlő, bús dalom.

Forrás: részlet a Válasz című versből

–

A nők imája még tán a végzetet is elfordíthatja azokról a fejekről, amelyek a balsorstól megjelöltettek. A nők mindent kiimádkoznak. Kire hallgasson a Magasságbeli, ha a nőkre nem, akik sohasem lehetnek oly romlottak, hogy a feszület előtt vagy éjjel egyedül, gondolatban vagy halkan sóhajtozva az istennek hazudnának, midőn valakiért imádkoznak? A nők imádsága kitartóbb pajzs, mint az acélból vert páncél a férfiak mellén. A magasságbeli hivatal, a fül, amely mindent hall idelentről, a felhők felett úszó nagy gondolat, amely az érzéseket, szenvedélyeket, álmokat küldi a földre: bizonyosan, pontosan tudja az anyák imáját, a feleségek, a gyermekek fohászát.

Forrás: Magyar tükör – Ne félj!

–

Fájó, nehéz az olyan szerelem, amit nemcsak a nyers élvezet éltet: melynek kevés, ha a test meztelen, s fogasra dobva kinn marad a lélek. Érzékeink, sorsunk s az értelem vívtak, ölelkeztek, húsunkba téptek, bőrünk agyunk, tudatunk részegen habzsolta, tervezte is azt, mit érzett.

Forrás: részlet a Felcserélt szenvedélyek című versből

–

“Ha nincsen pénz, ád az Isten!…” – És ilyen volt minden elvünk, nem gondoltunk soha arra, hogy a sorssal harcra keljünk. Gazdag szívvel, víg kedéllyel fittyet hánytunk a világnak, ölelkező lelkeink tán nem is itt a földön jártak.

Forrás: részlet a Hajh, gyerekek!… című versből

–