Szerelemmel kapcsolatos idézetek

Szeress engem, ha tudsz szeretni, szeress engem, mert, jaj, utálnak s olyan jó szeretettnek lenni. Szeress engem s ölelj át szépen…

Szeress engem, Istenem

Mindennek van határa, még annak is, hányféleképpen lehet összetörni egy ember szívét.

Hiszek a rózsaszínben. Hiszem, hogy a nevetés a legjobb fogyókúra. Hiszek a csókolózásban, a rengeteg csókban. Hiszek abban, hogy elég erős leszek akkor, amikor úgy tűnik, hogy minden rosszra fordul. Hiszem, hogy a boldog lányok, a legszebb lányok. Hiszem, hogy a holnap egy másik nap, és hiszek a csodákban.

I believe in pink. I believe that laughing is the best calorie burner. I believe in kissing, kissing a lot. I believe in being strong when everything seems to be going wrong. I believe that happy girls are the prettiest girls. I believe that tomorrow is another day and I believe in miracles.

Nem a szerelemtől félek, hanem attól, hogy elmúlik.

Ragyogj, mert szeretetre születtél, mert az élet hordozója lettél, Ragyogj, mert érzelmek élnek benned, értelmet adva az életednek. […] Ragyogj, mert szép vagy és ragyognod kell! Mert lelkedben rejtett csillag tüzel, Ragyogj, mert Isten üzenete vagy! Szebb lesz tőled a világ, s boldogabb!

Ragyogj!

Csillagokat nézel, szép csillagom. Ég ha lehetnék két szemedet nézném, csillagom ezreivel.

**Csillagok – **

Szabó Lőrinc fordítása

Azt kérdezik, lehet-e kettőt egyformán szeretni. Azt lehet. De azt akarják tudni, lehet-e kettőt úgy szeretni, mint egyet. Azt nem lehet.

Valóban úgy érzem, hogy nagyon szeretlek. Pillanatnyilag nem tudom elképzelni az életemet nélküled. Csak azt nem tudom, hogy ugyanígy érzek-e majd három hónap múlva is. Ez az, amit te sem tudhatsz.

Játék a tisztességgel

Bárcsak azt mondhatnám, hogy a szerelemhez vezető ösvény virágokkal és szép szavakkal van telehintve, és lágy szellő fújdogál rajta. Néha így van, néha azonban kietlen vidéken, érdes sziklákon, jeges széltől kísérve vezet az ösvény.

Milyen emberfölötti gyönyör is áradhat el szíveken, mikor az ajkak először találják meg egymást, mikor a négy kar ölelkezése egyetlen lénnyé forraszt össze, egyetlen királyian boldog lénnyé két egymásba őrült emberi lényt.

Forrás: Késő bánat

Normális embereknek tovább tart kimondani, hogy szeretlek. Első lépcső, mikor azt hiszed, hogy azt hiszed. Aztán eljön a pillanat, mikor azt hiszed, hogy tudod. Aztán jön az, mikor tudod, hogy tudod, de nem tudod kimondani. És akkor következik az, amikor tudod, hogy tudod és már nem bírod visszatartani.

Sirasson meg engem, szerencsétlen lettem, azok tettek azzá, akiket szerettem. Üres lett a szívem, üres lett utánok, betöltötték kínzó, messze űző álmok. Álmok rabja lettem, csak álmokért élek, egy mámoros álom lett nékem az élet,- Édesanyám, lelkem, sirasson meg engem.

Sirasson meg

Csitítgatom ujjongó szívemet. Januári napfény… Egy ragyogó szempár… Ma talán felgyújtotta lángod, s holnap egy másikra ragyogtatja fényét. Miért ujjongsz, bolondos szívem? Hiszen olyan jó megdermedten pihenni. Miért hiszel korai tavasznak… vagy elkésett nyárnak? Leányszív, napsugár csak hitegetni tud…  S a föld megnyitja kebelét, hisz a napsugárnak. S a szív kitárja kincseit, hisz a szerelmes szemsugárnak. Holnap talán fagy borul a földre; holnap talán jég lesz a szív. De most remél mindkettő. Remél, bízik, szeret, tavaszról álmodik…

Nevető napsugarak
Debreczeni Hírlap 1899. január 21.

Már nem csókol! Nincs, nincs sehol Én eljöttem, – Ő – maradott. Hűtlen-e már? Jaj! Mást csókol! Érzem, más ki néki bókol, más visz néki szép virágot. Úgy kinlódom! Nappal, éjjel Csak mindig reá gondolok: Vaj’ kit csókol most ő kéjjel, szembe szállva reményemmel, hisz tőle oly távol vagyok!

Csókolj, csókolj…

Én szegény bolond, mit vesződöm itt veled? Arcod porcelán, kezed-lábad fa-cövek, bábú vagy te, semmi más…

Japán táncjáték